Kerékpárral Szlovéniában

Egy Szlovéniában tekergő kerékpártúra élményeit szeretném itt megosztani Veletek szöveges, képes, térképes formában.

Friss topikok

  • Anita Bene: Szia! Érdeklődnék, bicikli pedál +cipő a repülő utasterébe felvihető? A helyszínen akarok biciklit... (2018.05.26. 08:26) Hogyan szállítsuk kerékpárunkat repülőn?
  • amancich: "valami nagy csata volt errefele, talan a 2. VH-ban, nem tudom, javitson ki valaki, ha rosszul iro... (2011.02.07. 20:56) Megerkezünk Olaszországba
  • policecars: Köszi szépen, nagyon jól esett olvasni, részben hasonló útvonalat jártunk be mi is augusztusban, c... (2008.09.12. 13:46) A vége – konklúzió – összefoglaló
  • cmut01: Sok szerencsét az úthoz.Párom fiam és én idén másodszor tekertünk át a gyönyörűséges Szlovénián.Ez... (2008.08.17. 13:47) A bringák

HTML

Bledtől Kranjska Goráig, a végén esőben

Krajnska Goraban vagyunk. Egy Youth Hostelben. Azt hittem, hogy csak Londonban vannak kabinos furdoszobak, de nem, itt is kitalaltak oket. Hogy miert nem satrazunk? Odakint szakad az eso. Nem kicsit, nagyon!!! Es nem egy perce, nem is egy oraja... Na de kezdem az elejen. Ott hagytam abba, hogy reggel borus volt az ido, hol esett, hol sutott a nap. Elmentunk boltba, megreggeliztunk, elkeztunk osszepakolni, kozben megjelentek a sracok, dumaltunk veluk, meg doglos napot tartanak, az egyetlen programjuk, hogy beeveznek, vagy bevitetik magukat a szigetre valahogy, a lenyeg, hogy tudjanak fenykepezni (uszas ehhez nem jo...). Invitaltak minket is, de rank meg kilometerek vartak, indulni kellett. Szepen lassan osszeramoltunk, felmalhaztuk a kerekparokat, kifizettem 52 Eurot a harom ejszakaert a kempingben, vagyis inkabb a kemping elotti reten levo par negyzetmeterert, ahol satraztunk. Na meg a suhanyert, a budiert, a wifiert, az egesz infrastukturaert. Vegulis megerte, a Balatonon se lett volna olcsobb, es ez a hely azert megis komolyabb. Legalabbis szamomra ezek a hegyek ott vannak a szeren, pedig imadom a Balatonfelvideket is. Az eddigi utinaplot vegul megsem toltottem fel a honlapra, elkezdtem, de korulmenyes volt, es nem akartam vele annyit tokolni, draga most az idonk, majd otthon utolag felrakom ekezetekkel, a lenyeg, hogy most legyen minden leirva. Szoval utra keszek voltunk, elbucsuztunk a sracoktol, majd elindultunk Bled fele a toparton. Ekkor meg derus volt a hangulatunk, pedig egyszer mar eleredt az eso a pakolas kozben. De mikor indultunk, epp nem esett. Bledben szereztem megegy terkepet a kornyekrol, mert amit eddig hasznaltam, mar cafatokban volt. Akartunk enni egyet a hires bledi kremesbol, de mikor meglattam a 2,5 Euros arat, hamar lemondtunk rola mind a ketten. Bledrol kifele menet egy kicsit elkavartunk, de utolag meg talan jobb is volt igy, mert bar beletettunk egy plusz kilometert igy, de ezalatt egyenletesen vettuk fel a szintet. A Szavan valo atkeles most kalandosabbra sikeredett, mint idefele. Mar otthon kineztem ezt a kis utat Gmajna es Breg fele, de nem gondoltam volna, hogy ilyen kicsi. A lefele menet meg hagyjan volt, keskeny aszfaltuton dongettunk le az apro hidig, amin eppencsak atfer egy auto. Nem is tudtam fenykepezni rendesen a hidrol, mert epp jott egy. Ami viszont meglepo volt, az az, hogy a hid utan vegetert az aszfalt. Murvas uton kapaszkodtunk felfele, Viola nem szolt egy szot sem, csak tekert, tekert, amig birta, aztan mar csak tolta... A vegen aztan letettem a bringam, feltekertem az ovevel, majd visszarohantam a sajatomhoz. Rajottam, hogy igy a leggyorsabb, es igy kell Violanak a legkevesebbet kinlodnia. Eddig mindig a sajatommal siettem elore, es tettem le fent. Mire utolertem Violat, mert fent volt a sik reszen Breg kozepen.
Kikavarogtunk a foutra, majd irany Jesenice. Hat nem valami szep varos, eddig ez az egyetlen ronda hely, amit Szloveniaban lattam. Persze meg ezt is ki lehetett birni. Az ido bar borus volt, nem esett, es meg melegunk is volt. Viola kinezett maganak egy Merkatort, ami minden bizonnyal valami nagyobb fajta lesz, mert kb. 500 meterenkent ki volt irva, hogy mennyire van meg, es merre. Aztan mikor odaertunk, jott a nagy csalodas, zarva. Igazabol minden zarva volt mar, pedig pentek delutan van. Visszamentunk az uton 50 metert, ahol lattam egy szimpatikus pizzeriat. Megebedeltunk itt, es nagyon nem bantuk meg. A pincer csaj tudott angolul, es meg azt is elmondta, hogy valami unnep van ma, azert van zarva minden, de holnap rendes nyitvatartas lesz. Tok vidam volt a csaj, amikor a szamlat adta, elnezest kert, hogy o ugyan tud angolul, de a szamokkal bajban van, es igy csak mutatta, hogy 13,80 a vege. Ez nagyon megerte itt, mert majdnem a pizzak felet eltettettuk, es meg inni is ittunk. Erdekes, hogy mindenki ilyen vidam itt a szloveneknek, reggel a kemping melletti Merkatorban is az osszes alkalmazott vidam volt. Ez tok jo, otthon kar, hogy ritkan tapasztalok ilyet.
Szoval beramoltam 4 hatalmas szelet pizzat a kormanytaskamba, es ujra utrakeltunk. Mint kiderult, mar Jesenice legvegen jartunk. Tekertunk par kilometert a fouton, majd egy kerekparos tablat kovetve letertunk balra. D-2-es jelzes, azt mondja, itt balra 18 km Kranjska Gora. Ez tetszik nekunk, leterunk. Gyonyoru kis uton egy mezo oldalaban becsorgunk Mojstrana falucskaba. Megallunk a Bistrica pataknal egy kicsit, Violahoz odajon egy cirmoscica. Kifele menet a falubol mar majdnem azt hittem, hogy az egesz kerekparos jelzes csak arra ment ki, hogy tegyunk egy kiterot a falun at, de nem. A tablak rekuldenek minket egy murvas utra, ami aztan egy nyilegyenes toltesen folytatodik. Biztosan ez a Szava gatja. Hol kis erdoben haladunk, hol mezokon at, de mindig nyilegyenesen, vegig a murvas uton. Bar nincs aszfalt, de jobb itt, mert auto sincs, es tudunk egymas mellett tekerni. Az elso hidon athajtva aztan egybol leesik, hogy nem gat ez a toltes, amin tekerunk, hanem egy egykori vasutnak a nyomvonala. A hid ugyanis rozsdas volt es oreg, es kisse tul lett volna meretezve a kerekparosforgalomra. Ami viszont jo volt, hogy innentol egy tok jo kis aszfaltos utban folytatodott a kerekparut. Meg szaggatott felezovonalunk is volt, mint az autosoknak. Epp csak nem volt 6 meter szeles az ut, csak ketto. Viszont a taj, amin haladt, nem valtozott, hacsak nem lett meg szebb. Ujabb fapallos vasuti hidak jottek, majd egy kisebb nyaj egy fekete barannyal, es... Mar csak par kilometerre lehettunk Kranjska Goratol, mikor az egyik hidnal bizony kemenyen eleredt az eso. Eloturtam nagy nehezen a dzsekiket, es a ponyvat, felverteztuk magunkat a viz ellen ahogy tudtuk, de az eso nagyon kemenyen esett. Azert miutan szereztunk meg Viola ket labfejere egy-egy nejlonzacsit, nagy nehezen raszantuk magunkat az indulasra. Kegyetlenul esett, es hamar jol megaztunk. Mar nem is tudom hogyan, es miert, de visszakavarodtunk a foutra. Itt Viola kiszurt egy kis fedett reszt, es behuzodtunk egy szelektiv hulladekgyujto kontenereket vedo kis teto ala. Vartunk par percet, de az eso csak nem akart alabb hagyni, sot... En meg kezdtem fazni, es gondolkodni, hogy nem lesz ez igy jo. Ja, szandalban voltam, es zokniban! Mar a hid utan eldontottem, hogy ma valoszinu nem satrazas lesz az esti szallas, mert szaritkoznunk kell, es ilyen idoben remalom az egesz satrazos tortenet, a felallitas, a bontas, a szaritas... Ilyen esoben, bele se merek gondolni. Irgalmatlanul szakadt. Mi meg ott alltunk a kukak mellett, es csak neztuk, es neztuk, ahogy a hegyeink eltunnek a szurke kodben, es a pocsolyak pedig csak nonek, es nonek... Mi pedig csak itt allunk, es fazunk. Viola lecserelte az azott dzsekiet egy polar pulcsira, en pedig kivetettem magam az esobe szallast keresni. Harom ilyen kort futottam, de mind hiaba, mindenutt telthaz van, agusztus kozepen mindenki tele van nemetekkel, olaszokkal... Remek, ezt nem hiszem el. Azert megkerdeztem ket helyen az idojarast is, azt mondtak, holnap jobb ido lesz, es holnap utan is. Ez azert mar biztatobb. De leginkabb annak orulnek, ha most azonnal jobb ido lenne. Mire megtekertem ezeket a felesleges koroket, meg jobban szetaztan, volt, hogy annyira allt a viz az uton, hogy kenytelen voltam benne hajtani, persze ekkor felverodott a szinte mezitlabamra a koszos, jeges le. Kicsit tele lett a tokom... Probaltunk leulni Violaval egy a kontenerek melle dobott csomagoloanyagra, de az szettort, es kulonben is mozognunk kellett, hogy ne fagyjunk meg. Ereztem, hogy nem allhatunk itt tetlenul ez alatt a teto alatt, mert ez az eso nem ugy nez ki, mint ami mindjart el fog allni. Neha ugyan ugy tunt, mintha alabb hagyna, de aztan annal jobban rakezdett, es mar dorgott, villamlott is.
A tetonk mogott egy udvaron lattam egy nyitott, sufniszeru epuletet, megneztem kozelebbrol, a foldszintje eleg lepukkant volt, csak tarolasra hasznaltak. De egy letra felvitt az emeletre, es amennire latni lehetett lentrol, odafent kulturaltabbak voltak a korulmenyek. A szomszed udvaron az eresz alatt meglattunk egy fickot aldogalni, mintha vart volna valakire. Odaszaladtam hozza, es megerdeklodtem a pajtat, de az sajnos nem az ove volt, bar a haz, ami elott allt, az o otthona. Kerdeztem tole  is a szallast, mire gondolkodoba esett, es vegul eszebe jutott egy hostel innen nem messze. Vegre, Neki volt annyi esze, hogy bement, es odatelefonalt, van-e szabad szobajuk! Es volt! Raadasul csak 12 Euro, ami itt olcsonak szamit. Meg megkerdeztem az idojarast, o mar nem szolgalt ez ugyben olyan jo hirekkel. Azt mondta, ma meg holnap marad a vacak ido, es csak aztan lesz jobb. Ezt persze Violanak nem mondtam el, nem akartam letorni, es kulonben is, ketten meg azt mondtak, mar holnap jo ido lesz, ha hiszunk a statisztikanak (es ha az idojaras is ismeri), akkor holnap jo idonk lesz. Emberunk meg azt is folajanlotta, hogy lecuccolunk nala, es elvisz minket kocsival, a bringak miatt pedig ne aggodjunk, mert itt nem lop senki. Es kozben oszinten mosolygott, mint aki buszke arra, hogy a kornyezeteben mindenki becsuletes ember. En hittem neki, de megsem fogadtam el az ajanlatat, ki tudja, mikor al el az eso, es hogy vegul mi lesz a mai napunk vege... Amikor azt kerdem tole, hogyan talalunk oda a hostelhez, behiv, es lerajzolja nekem egy papirra, kozben magyarazva. Vegul elismeteltem neki, igy a papirt el sem hoztam, csak elazott volna, Hiaba, a tajfuto ver: vissza balra az elso uton a kerekpar utra, azon tovabb kb. 10 percig, elhaladunk majhd egy temeto mellett, aztan ujra talalkozik a bringaut a fouttal, itt atmegyunk a tuloldalara a foutnak, fel a gyalogosjardara, ami at fog menni egy mar ismert vasuti hidon, aminek a tuloldalan jobbra egy golfpalya fog elterulni, ennek a tuloldalan ott lesz a Hostel, nem lehet elteveszteni. Nagyon megkoszontem a segitseget, es mar rohantam is vissza Violahoz. Visszavette a vizes dzsekit, talaltunk ujabb zacskokat a labara, es utrakeltunk a szakado esobe. A lelkere beszeltem, hogy birja ki, most kemenynek kell lenni, es muszaj lesz menni, barmennyire is szar dolog ebben az undorito, szakado esoben tekerni. Megtalaltuk a bringautat, szamoltam a perceket, suhant mellettunk az amugy gyonyoru, de most azott taj, es jott minden, ahogy az emberunk az elobb elmondta. Szemben a hegyeken sipalyakat pillantottam meg, innen tudtam, hogy mar Krajnska Goraban vagyunk. Hat nem igy kepzeltem el a megerkezest erre az allitolag amugy nagyon szep helyre. Megtalaltuk a szallodat, epp mikor megerkeztunk, akkor kezdett ra ujra istenigazobol az eso, mi meg relative egesz enyhe egszakadasban tekerhettunk. Kiderult, hogy a 12 Euro valojaban 16, de ha szeretnenk sajat furdoszobat, akkor az plusz 3 Euro, ja es meg az ado az 1 Euro, az osszesen husz. Szamoltam, agyaltam, es ugy dontottam, hog meger 1500 Forintot, hogy rendesen tudjunk zuhanyozni, mosni, es ruhatszaritani. Ez persze utolag visszagonolva, mar nem annyira igaz, mert egy lyuk a furdoszoba, meg ugy egyatalan, az egesz szoba. Persze HD Ready LCD teve az azert muszaj egy Youth Hostelbe... Na mindegy, hat ez van, most itt ulok az asztalnal, lezuhanyoztunk, mindjart tiz ora, betoltuk a maradek pizzat, Viola mar alszik, a ruhak mindenfele felakasztva szaradnak, Szloveniat pedig felakasztottuk a fuggony melle szaradni. Mar a 1:200000-es kicsinyitesu, papir alapu kis Szloveniara gondolok. Ha nem ragasztom le a hajtasait otthon, mar felbomlott volna ezer apro torpeallamra a papirorszagom. De igy meg jo hogy egybe van, es lattam rajta az agyon allva, hogy Bovec innen mar csak 52km, igaz, kozben ott lesz majd 1611m-en a Vrisc hago, de ez mind hagyjan, csak ne essen az eso, akkor nem lesz baj.
Osszeszamoltam, kettonknek 43 Euroja maradt keszpenzben, ez nem sok, de meg epp eleg kifizetni a szallast. Aztan veszek majd fel kp-t, talan 90 eleg lesz mar Triesztig, majd most mar vadkempigezunk is talan nehanyat.
Szoval a mai egy kalandos nap volt, most megyek, irok meg haza sms-t (free wifi nincs... :( ), aztan szunya.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekparral-szloveniaban.blog.hu/api/trackback/id/tr77626296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.