Miután becsomagoltuk két fázisban a bringákat, nem történt már semmi érdekes. Megvacsoráztunk a váróban, kiolvastam Viola könyvét, aminek címe: Mitől sós a tenger. Hát nem lettem okosabb tőle, de legalább elrepült az idő. Írtam sok útinaplót is, többek között akkor, amikor kimentem elhasználni a maradék gázunkat, ami pont elég volt két nagy bögre teához még. Meg kell dicsérnem még Violát itt, csomagolástechnikai tudása és türelme messze meghaladja az enyémet, nélküle nagyon sokáig, és nagyon rondán csomagoltam volna be a bringákat. Éjjel még érkezett egy csapat sportoló valamikor éjfél körül, talán az olimpiáról, aztán kiürült a reptér. Az őrök elkérték a papírjainkat, majd békét hagytak nekünk. Elővettem a hálózsákom, és ledőltem rá, reggel arra ébredtem, hogy zsibonganak az emberek körülöttem. Megreggeliztünk, összerámoltunk, és 7 órakor becsekkoltunk. Ahogy már az előbb írtam, szólították a nevemet, jól megijedtünk, azt hittem az üres, palack nélküli gázfőzőre hitték azt, hogy robbanékony, és veszélyes, és azonnal vegyem ki saját kezűleg, de nem, a bringákat kellett kinyitnom. Aztán beszálltunk, felszállt a gép, és egy óra múlva leszállt Ferihegyen. Szép volt a kilátás Budapestre, Közelről láthattam felülről Péterhalmot, a kedvenc közeli kiserdőnket, és a kerületet, háttérben az egész várossal, és a budai hegyekkel. Édesapám várt minket, nem volt könnyű kirámolni a bringákat a repülőtérrel, csak hosszában fértek ki az ajtókon.
Az út pedig… Az csodálatos volt, Szlovénia gyönyörű, csodaszép, és még sorolhatnám a jelzőket, de ebben a beszámolóban nem akartam áradozni. Maribor, Ljubiljana, Bled, Vintgar, Bohinj, a Száva völgye, Kranjska Gora, a Vrisc-hágó, a Soca völgye, mind-mind megérik a pénzük, csodaszép helyek. Mindenkinek csak ajánlani tudom Őket, és remélem kedvet csináltam hozzájuk ezzel a kis élménybeszámoló-útinapló írásommal. Csodállak, ha eljutottál eddig a mondatomig, türelmes vagy, hogy végigolvastad. Remélem, élvezted, és megérte végigolvasnod. És felülsz egy kerékpárra, és eltekersz szép helyekre, és Te is legalább ennyire élvezni fogod, mint mi ezt az utat. Én most azt hiszem egy darabig nem fogok sátrazni, kezd már sok lenni. A görnyedés a kis odúban, a sok pakolás, táborverés, tobárbontás… De legalább itthon most tudom értékelni, és élvezni a jólétet, a civilizációt is: tető, ágy, fürdőszoba, melegvíz, saját konyha, mikró, hűtőszekrény. Megszoktuk őket, pedig nélkülük is tud ám szép lenni az élet. Sőt…