Repülőn utazni, és bringát szállítani gyors, és ma már a fapadosoknak köszönhetően olcsó is, mégis kevesen élnek vele, pedig ez új dimenziókat adhat egy kerékpártúrának. Sikerült véghezvinnem már párszor ezt a műveletet, ezért most itt beszámolnék a részletekről, bőségesen kitérve az egyik legkényesebb részére a dolognak, a bringák becsomagolására. Eddig 5000, illetve 6500 Forintért sikerült megváltani a „special lugagge” díjat a drótszamarakra. Mondtam, hogy olcsó! :) Ezt a neten való foglalásnál tudjuk kérni általában, de ha nem találjuk, fel kell hívni a légitársaság információs vonalát, és ott elmondják, hogyan, s miként járjunk el. De most már tényleg jöjjön a csomagolás: 

A verzió:

Itthonról indulunk, van helyismeretünk, időnk, és lehetőségünk, hogy nem a kerékpáron közelítsük meg a repteret. Keresünk egy kerékpárboltot, kérünk egy olyan dobozt, amiben a zsír új kerékpárokat szállítják, beletesszük a szétszerelt biciklit, és kivisszük valahogy a reptérre. Ez egyszerű, és nagyszerű megoldás, de ha egy távoli, idegen város, idegen repteréről repülünk, ritkán járható. Én még nem próbáltam, mert mindig távolról repültem haza a kerékpárral, de egy barátom így vitte ki Londonba az országútiját, és nem volt vele baj.

B verzió, az általam eddig járt, és bevált módszer:

Még a reptér előtt a városban keressünk fel egy 100 Forintos boltot, vagyis annak helyi megfelelőjét, pl. 1 Eurós (Olaszországban: „Nine t’ nine cent”) boltot, és vásároljunk be kerékpáronként 1 vastag celluxot. Vagy széles Tixo-t, vagy ragasztószalagot… Ki hogy hívja. Egy darab épp elég egy kerékpárra. Ha ez megvan, már csak kartonpapírokra van szükségünk. Irány a szelektív hulladékgyűjtő konténerek, és környékük! Igen, tessék kukázni! :) Vagy ha nem, lehet kérni is, pl. szupermarketek mellett gyakran szokott halomba állni a sok üres kartondoboz, amiből már kikerült az árú a polcokra. Igyekezzünk sok egyforma méretű dobozt szerezni, mert ez majd előnyt jelenthet a csomagolásnál. Ha a guberálás közben látunk légbuborékos vagy egyéb puha zacskót/fóliadarabot, abból is felkaphatunk kettőt-kettő kisebb darabot bringánként, jó lesz majd a kormányt, és a nyerget betekerni velük.
Ha megvannak a hozzávalók, kezdhetjük a szétszerelést. Ugye hoztunk magunkkal 14-es vagy franciakulcsot otthonról? Általában az előírások: Pedált leszerelni, kormányt elfordítani a vázzal párhuzamosra, és kerekeket leereszteni. Utóbbi állítólag azért kell, mert a csomagtérben nincsen kiegyenlítve a légnyomás, és a 11 ezer méteres utazómagasságban már igen gyatra a légnyomás, még elpukkan a sok bárra felpumpált kerekünk, aztán nézhetünk. Mások szerint a csomagtérben is a tengerszint feletti 2500m-nek megfelelő légnyomást tartanak a gépen, ha ez utóbbi az igaz, akkor nem tudom, miért kell leereszteni a kerekeket. Mindegy, előírás, eresszük le, abból nem lehet baj. Illetve abból is lehet, egyszer Bécsben akkorát pukkant egy cimborám kereke pumpálás közben a parkolóházban, hogy azt hittük, lövés dördült. Pumpálta felfelé, csak közben kilógott a felni mellett a bele… 20cm szélesen kiszakadt. :) Na de visszatérve: pedálokat lecsavarjuk. Ha felfelé áll a kulcs, mindkét oldalt a hátsókerék felé kell tekerni, hogy lejöjjön. És visszaszerelésnél figyeljünk oda rá, melyik a jobb, és melyik a bal pedál, mert különben szétcseszhetjük a meneteket. Egy L és egy R betű jelzi az apán, melyik-melyik. Legalábbis az enyémen, remélem mindenhol így van. Aztán jöhet a kormány, ez már tényleg bringánkét egyedi, úgyhogy csak annyira térnék ki rá, hogy próbáljuk meg úgy elfordítani, hogy a kerék akkor álljon egyenesen, amikor a kormány vége legközelebb van a váz egy olyan pontjához, amihez mondjuk hozzá tudjuk ragasztani. És oda ne tekerjünk a ragasztószalagból, ahol fogni szoktuk a kormányt, mert utána nem fogjuk szeretni, hogy nem csak a kezünk ragad oda, hanem minden. Leeresztjük a kereket, és készen vagyunk a szereléssel. Jó esetben. Rossz esetben (pl. Wizzair) van 15 kilós súlykorlát a bringára, és bizony ezt túlléphetjük egy régi vasvázas paripával, és egy masszív csomagtartóval. Ilyenkor ne kötözzük oda a pedálok a kulacstartóba, vegyük ki a nyerget nyeregcsövestül, esetleg szereljük le a csomagtartót is, és tegyük be őket a rendes feladott poggyászba, ami általában lehet 20kg. Ne a kézipoggyászba, mert szerintem egy nyeregcső már tuti fegyvernek számítana a fedélzeten. :) SkyEurope-nál tudom, hogy nincs (2008) súlykorlát, ilyenkor, ha viszünk haza szuvenírbe ólomgolyókat, vagy háromkilós köveket egy vulkánról, lehet bepakolni őket a váztáskába.
Kezdődjön a csomagolás. Mielőtt bedobozolnánk a gépünket, ellenőrizzünk mindent, utólag már nehéz kivenni valamit a váztáskából, vagy leereszteni a kerekeket. A hajtókart rögzítsük vízszintes helyzetbe, mondjuk úgy, hogy egy darab ragasztószalaggal a vázhoz kötözzük. Kezdjük hátul a csomagolást, hajtogassunk ki egy dobozt, és tegyük a hátsókerék alá a közepét, hogy kétoldalt kb. ugyannyira lógjon szét. Hagyjunk a dobozból egy jó 20cm a hátsókerék vége után is, és majd visszahajtjuk. Hajtsuk fel az egyik oldalát a boboznak, és kezdjük el össze, illetve a bringához ragasztgatni. Érdemes úgy csinálni, hogy egyikünk fogja a bringát, és szorítja hozzá a dobozt, a másik pedig szorgoskodik a ragasztószalaggal. Olló vagy kés nem árt, elharapni is el lehet a celluxot, de rossz íze van, nekem elhihetitek! ;) Ha kész, jöhet a másik oldalt, majd a bringa hátulja, okosan visszahajtjuk a kilógó részeket, és nem spórolunk a ragasztószalaggal. Akár körbe is lehet tekerni az egész bringán. Ha gyorszáras a kerekünk, esetleg átszúrhatjuk a papíron, majd a csomagoláson kívül rászoríthatunk újra, így még fixebb lesz a pakk. Ha az első dobozt felraktuk, és elég nagy volt, a bringánk hátulja máris kész. Jön a következő doboz, ugyanígy, bőven hagyva átfedést az előzőre. Érdemes a kormányt rögzíteni, mire odaérünk, illetve kigondolni, hogy a dobozolásban legyen-e a kormány, és a nyereg. Én ki szoktam hagyni. Egyrészt körülményes lenne becsomagolni őket is, másrészt jól meg lehet fogni rajtuk a becsomagolt bringát. Elég körbetekerni őket valami vastagabb zacskóval, vagy a már említett puha csomagolóanyagokkal. Ha kész a gép, még érdemes ráírni a dobozba a nevünket, címünket országgal együtt, hogy ha esetleg elveszne a drótszamár, és leesne róla zöld-fehér cetli, amit a reptériek ragasztanak rá. Check-in után ne ijedjünk meg, ha szólítják a nevünket a hangosbemondóban, a biztonságiakhoz fognak hívni, ha nem fért rá az átvilágítógépre a paripánk. Ilyenkor az az előírás, hogy saját kezűleg kell kibontanunk a csomagunkat, hogy ellenőrizzék. Ezt történt velem most Trieszt repterén is, jól megijedtem, hogy most bonthatom szét az egész történetet, amivel annyi ideig elvoltunk, mire szépen bedobozoltuk a két bringát. A reptériek is emberek, nem őrültek meg, elég volt nekik annyi, hogy be tudtak nyúlni, és valami kis bigyót a bringára ragasztottak, aminek nem tudom mi a célja, és miért volt, de nagyon örültem, hogy nem kellett újracsomagolnom a két bringát, csak éppen felnyitni egy kis helyen a csomagolást. És még ők kértek elnézést.
Szóval ennyi. Eltart vagy másfél órát egy bringa, még akkor is, ha nem először csináljuk, de megéri. Még mindig százszor gyorsabb, és olcsóbb, mintha hazabicikliznénk. :) Persze van egy barátom, aki Goteborgból jött haza egy montival, és nem csomagolt semmit, még a pedálokat sem szedte le. És feltették neki a gépet a repülőre szó nélkül. Pedig a szabályzatokba kerek-perec le van írva, hogy pedál le, kerék leereszt, kormányt elfordít, becsomagol. Nem tudom, mennyire általános ez, de szerintem csak szerencséje volt a srácnak. Ha azt mondják ott a reptériek neki, hogy a szabály az szabály, és már nem maradt volna ideje csomagolni, bizony ott marad a bringája. Ha valakinek még van tapasztalata repülőn való bringaszállításról, esetleg tud egyéb módokat is rá, és hasznosnak véli megosztani, ne tartsa vissza, egészítse ki ezt az írást egy hozzászólással. Pl. megírhatnátok, hol hagyták feladni a biciklit csomagolatlanul, vagy hogy mely reptereken lehet becsomagoltatni egy géppel némi pénzért a kerékpárt is!