Kerékpárral Szlovéniában

Szoval elkezdtunk elni a kempingben a magunk modjan. Olinkluziv. Eloszor is felepitettuk a sajat varunkat, vagyis a satrat. Jo arnyekos helyre, fenyofak ala. Utolag kiderult, hogy ez nem volt minden tekintetben okos dolog, de errol majd kesobb.
A satorallitas utan kineztunk a sziklaperemrol a tengerre, majd celbavettuk a medencet. 25 vagy 33 meteres volt, nem mertem le, nem is usztam 1-2 hossznal tobbet. Viszont aki ide jon uszni, erdemes megfulladast szinlelnie, ugyanis vizimento-no szolgal a parton, meghozza fiatal... :) A nagy medencet kovetett meg ketto kicsi, amelyek mar pezsegtek is, es egymas felett voltak - egyikbol a masikba folyt a viz egy mesterseges vizesesen keresztul... Es nekem ezert kellett 28 Eurot fizetnem, mikor a Bohinj-toban meg klor sincs, es a kilatas is szazszor pazarabb. Ekkor meg nem ertettuk, mi ez a kihaltsag itt, kesobb esett le, mikor masnap az esti orakban is visszajottunk: szieszta volt, delutani szunyokajukat toltottek eppen az olaszok. Komolyan nem tudom elkepzelni, hogy egy felnott ember delutan lefekudjon aludni... Mondjuk, ha este eletet el, akkor lehet. Az olaszok mashogy elnek, mas mentalitasuak. Pl. ahogy mondjak, hogy bondzsorno, az kesz.
A Strand utan ugy dontottunk, megkostoljuk a sosvizet is, meg epp befertunk a 3-kor indulo kisvonatba. Ezt a vonatot ugy kell elkepzelni, mint ami nalunk a varba jar, csak ez mindossze egy vagonos. Tehat nem vonat, hanem egy kocsikbol allo, embereket szallito marhasag, amit egy gozmozdony alaku auto, vagy nem is tudom en micsoda huz. Szornyu... Dehat olinkluziv, ugyhogy felultunk ra. Levitt minket szepen a partra, ahol kiszalltunk, a kempingbe visszavagyok pedig felszalltak. Lent a part nem volt tul izgalmas, vegigcaplattunk a kikoton, el egeszen a kemping alatti sziklak labanal levo strandig. Kb. Balaton a kobon, plusz sos a tenger. Ja es nehany idejet mult venlany elfelejti felvenni a bikinifelsojet, hogy ott is lebarnuljon, ahol tokmindegy. Nekunk meg egjen ki a szemunk... Az Adria meg mindig sos, kiprobaltuk. Es meg mindig szines az elovilag is odalent. Kisebb-nagyobb halrajok, kagylok, csigak, es tengerisunok a tengerfeneken, a viz pedig kristalytiszta, csodaszep. Megsincs kedvem egyetlen rovid merulesnel tobbet lubickolnom, valahogy tul sok nekem ez a tomeg itt, sokkal jobb volt anno a Krk szigeten egy elhagyatott kis obolben, ahol csak mi voltunk. Pedig akkor meg uszni se tudtam rendesen a viz alatt. Visszafordulunk Violaval, hogy elerjuk a kovetkezo buszt. Ezerfele szolgaltatas van a strandon es kornyeken, az ember csak ugy nem tudja itt elkolteni a penzet, ahogy nem akarja. Az olaszoknal ez valami alapelv, vagy valami ilyesmi, hogy mindenki tetotol talpik csokibarna. El is szegyenlem magam, mikor meglatom a hofeher felsotestemet odafent a kempingben egy tukorben. Mintha meztelenul maszkaltam volna hozzajuk kepest. Na, azert ez annyira nem zavart, gyorsan vettem egy sort a kempingben levo boltban 1 Euroert, es tultettem rajta magam. Plane, hogy meglett a torolkozom, amit lefele menet az olikluziv vonaton hagytam. Ekkor kezdtem el irni a mar nem tudom hannyal ezelotti bekezdest. Azota mar a repuloter parkolojaban fozok teat a maradek gazunkbol, hogy elfogyjon. Na de ne ugraljunk.
Szoval visszajottunk a tengerpartrol, vettunk ezt-azt a boltbol, es leultunk egy padra csak ugy lenni, es nem csinalni semmit. Ez szuk 10 perc utan mar nagyon unalmas volt, ugyhogy elkezdtunk setalni a kempingben. Neztuk az embereket, de az o semmittevesuk is unalmas volt. Vegul megiscsak talaltunk egy erdekes helyet. A kemping sarkaban egy bart jelolt a kis terkepunk, amit kaptunk a portan becheckolaskor. Ezt a helyet is megneztuk, es persze nem a 3 Eurot kostallo, amugy akcios 0,33-as sor keltette fel a figyelmunket, hanem az, hogy ez a hely is a sziklaperem mellett volt, igy fantasztikus kilatas nyilt a tengerre. Sot mi tobb, volt egy kapu is amin el tudtuk hagyni a kempinget (vagy az o szemszogukbol szerencses esetben: be tudtak jonni a vendegek a barba), es ki tudtunk menni egy meg pazarabb csupa szikla helyre. Az a tipikus, karsztos eles szikla volt, azt hittem kettevagja a szandalt a talpamon, de halisten nem. Talaltunk itt egy Rilke path nevu osveny, ezen elsetaltunk egy darabon, na es ez csodaszep volt. Persze epp naplemente volt, ahogy annak lennie kell, es eppen a Buinoi kastely mogott bukott le a nap, nagyon szep szinekkel ajandekozva meg az egesz kornyeket. Persze nem birtam eleget fotozni, Viola orulhetett, mikor vegre megszurkult minden, es eltuntek azok a bizonyos arany szinek, amiben ilyenkor minden uszni szokott, nem sokkal a naplemente elott.
Vegul visszatertunk a kempingbe, aminek a tuloldalan, a medence mellett egy ficko mar valamifele fel-elozenet szolgaltatott egymagaban. Ugy dontottunk, hogy kerul amibe kerul, benevezunk ket pizzara, elvegre letekertunk idaig neheny szaz kilometert. En egy tonhalas pizzat valasztottam, Viola pedig egy sonkas-gombas-olivas calzone-t. Az etlaprol nem is ertettuk, mi a kulonbseg a sonkas-gombas-olivas pizza, es az ugyanilyen feltetekkel adott Calzone kozott. Amikor kihoztak akkor jott a meglepetes: A Calzone osszehajtott pizza, nyakonontve a szosszal. Baj nem lett a tudatlansagunkbol, mert Violanak ez is izlett, es az adag is boseges volt. Sot, a portan kaptunk egy kupont, miszerint, ha a Belvedere etteremben eloszor eszunk, es ezt a kupont felmutatjuk, ingyen megvendegelnek egy uveg Brutra. Ugyan csak tippem volt, mi az a Brut, elsore a ferfi parfumre gondoltam, de halisten nem ezt a merget adtak, hanem egy uveg pezsgot. Hat, en nem szoktam semmi italt az asztalon hagyni, de most ugy elteltunk a pizzatol, hogy a pezsgot se tudtuk bevegezni, es az egy liter asvanyvizet sem, amit eredetileg kertunk. Ja igen, az olaszoknal nem with gas, es without gas van a bubis, es bubimentes viz, hanem mineral, es natural water. Mert igy elokelobb. Meg a felszolgalas is fejenkent masfel Euro, igy tobb, mint egy huszast otthagytunk. Akkor ez fejt, mostanra valahogy tultettem magam rajta. Meg a gaz is kifogyott itt a repter parkolojaban, es aznap sem tortent mar semmi erdekes, csak visszatamojogtunk a satorba, es eltettuk magunkat masnapra.