Kerékpárral Szlovéniában

Atkeltunk a hagon, Bovec elott vagyunk 12km-el, es Ujhazi tyukhuslevest fozunk instant modraaaa!!! :))) Hol is kezdjem...? A hago kokemeny volt, de gyonyoru. Ahogy haladtunk, egyre jobb ido lett, jottek a kanyarok, szepen szamozva, macskakovezve, es jelezve a tengerszint feletti magassagukat, pontosan, ahogy  az interneten otthon olvastam. Az elso 911m-en volt, ezt vettem kiindulopontnak. Ezutan eloszor egy vendeglonel alltunk meg, a hazra az volt irva, hogy 1150m, de a kanyarok szerint meg 1100m-en se volt. En a kanyaroknak hittem. Viola bringajaert rengetegszer visszarohantam, vagy epp az enyemet dontottem neki valaminek, es eloszor az ovevel tekertem feljebb. Ebben elegge leizzadtam, foleg, mert mindig rohantam, hogy minnel kevesebbett kelljen tolnia, vagy szenvedosen, legkonnyebben tekernie Violanak. Volt, hogy lehagytam a megrakott bringaval csupasz, orszagutis bringasokat. Aztan rohanas lefele, fel a sajat gepre, es... ohh, ez meg nehezebb. Sokszor ki kellett allni a nyeregbol, es bizony nem sokon mult, hogy egyszer ketszer nekem is meg kellett allnom tolni. De nem adtam fel soha, egyszer se szalltam le tolni, vegig feltekertem a 49 kilos bringaval. Najo, valoszinu azota valamivel redukalodott a sulya, mar talan csak 45. Masodszor az orosz kapolnanal alltunk meg, pontosabban csak en, es nem is megalltam, hanem felrohantam lefotozni. Ez egy kis fa kapolna, lepcsok vezetnek fel hozza az uttol. Itt is talalkoztam magyarokkal, persze csak egy koszonommel jeleztem, hogy honfitars vagyok, mikor felrealltak nekem lefele menet a lepcson, ugyanis rohantam vissza a bringahoz. Ami megvolt meg, igy kuzdhettem tovabb felfele, hogy utolerjem Violat. A taj... Hat az valami eszmeletlen szep volt, komolyan, en nem nagyon tudok elkepzelni ennel szebb helyet kerekparozasra. De ugy egyatalan sem nagyon. Korbe hegyek, sziklak, morenak, hofoltok a tavolban, a kozelben pedig fenyvesek, kisebb mezok mindenfele magashegyi viragokkal... Az egesz nagyon pazar. Az ut minosege nehol eleg gyer volt, es nem is volt olyan szeles, mint vartam, de megsem volt ebbol semmi baj, pedig eleg sokan voltunk rajta. Sok kerekparos, megtobb motoros, es autosok is. Talan nem is ok voltak a legtobben. :) A kovetkezo piheno egy padnal volt, ilyen tablak mellett, melyek reszleteztek a hago tortenelmet, es egyeb erdekessegeket. Nemregiben elneveztek orosz utnak az utat, a sok ezer orosz hadifogoly emlekere, akik az utat anno epitettek/bovitettek. Hat ezert volt az orosz kapolna is. A pihenes utan - csoki, es napolyi ide vagy oda - majd szet szakadtam a folfeleben, nagyon meredek jott, azt hittem le kell szalnom, nagyon kemeny volt felhajtani az uton. Feltekertem egy-ket kanyart, majd letettem a bringat, es futni kezdtem vissza. Ezzel a meredekkel biztosan Viola is megszenved, meg ha tolja, akkor is. Feltekertem az o bringajaval is, meg tovabb, mint az enyemmel, letettem egy lankasabb szakasz elejen, majd vissza a sajatomhoz. Ezt tobbszor eljatszottam.
Valami temetohoz ertunk, egy fa tabla jelezte, hogy otven meter balra. Hat ez nem volt valami nagy szam, a temeto egy elkeritett reszben egy darab keresztet jelentett. Azert megalltunk itt pihenni az ut mellett. Mint kesobb kiderult, ez nem sokkal a masodik haz alatt volt. Innentol kicsit konnyebb dolgunk volt, mert voltak osvenyek egyenes ut a szerpentin kozott, amin le lehetett vagni. Az Violanak is jol jott, es nekem is, amikor rohantam vissza valamelyik bringaert. Innentol mar csak harom kanyar volt a hago, de itt a vegen is meg kellett szenvedni rendesen.
Fent a hagoban karbonvazas orszagutis hosok pihentek. Ooo, hat igy konnyu, 50 kilo az ember, a bringa 10 sincs, hat mi ebben a kihivas keremszepen? 130 kilos osszsullyal feljonni a hagoba, az mar valami... Bringasok kozott is van kulonbseg :) Hat meg a motorosok, az mar egy teljesen mas vilag... Keszitunk idozitovel egy gyozelmi kepet az  1611 meteres magassagot jelzo tablanal, bar Viola nem nagyon aszisztal hozza, de vegul azert sikerul. Ezutan atgurultunk a hago tuloldalara, ahonnan ra lehetett latni a kornyezo hegyekre del fele, azaz a Soca volgye fele. Itt volt egy betonplacc, ahol mindenki eloszeretettel fenykepeztette magat a hatterben a hegyekkel. Igazan nem is ertettuk oket azok utan, amin mi keresztul mentunk. Miert allnak oda nagy buszken a hegyek ele, amikor egy autoval, vagy busszal jottek fel?! Hiaba, teljesen elfajult a gondolkodasunk a sok kerekparozastol, mindenkinel jobban magunkenak erezzuk a hagot, es a vele jaro "csucs-feelin"-et. Feloltozunk, mert itt nagyon hideg van, es csipos szel fuj, lastexet, sapkat, es kesztyut veszek, Viola is magara kapja a piros dzsekiet, ezuttal a kapucniat a sisak ala veszi, igy tudja vegre hordani vele egyutt. Ezekben a harci diszekben mi is kiallunk a betonra, megkerek egy nemet nyugdijast, fenykepezzen le minket. Persze a kep teljes also fele a betonrol szol, de ezt mar megszoktam, nem is bosszankodok rajta, majd otthom megvagom, es orulok neki, hogy legalabb az eg nincs kiegve mogottunk.
Elindulunk lefele, pontosabban csak elindulnank, de Viola kitalaja, hogy itt nem mer felulni a bringara. Hala az egnek, rovid nogatas utan belatta, hogy ha tolni fogja vegig a lefeleben, a maradek 26 hajtukanyaron keresztul egeszen a Soca volgyeig, akkor holnap reggelre sem erunk le. Felult a nyeregre, es nagyon ovatosan, nagyon lassan es felosen, de elindult. Az o fekei nagyon popecen be vannak allitva, viszont az en fekpofaim meg az Athen tura elott lettek lecserelve, es azota igencsak elkoptak. Gyengen fekeznek, de meg igy is boven meg tudok veluk allni, 130 kilo ide vagy oda... Bar az elso fek igen furcsa hangot ad, egy ido utan gyanus is lesz, ezert megnezem. Osszekarcoltam a felnimet. Annyira megkopott a fekpofa, hogy most mar nem a gumi reszevel fekezek, hanem valami kemenyebb anyaggal, valoszinu valami femmel. Ez igy nem jo. Apropo, Athenrol jut eszembe, most mar ertem miert billegett annyira Bander cucca hatul. Pontosabban eddig is tudtam, de most mar en is ateltem. Annyi cuccomat kipakoltam a csomagom tetejere szaradni, hogy tul magasan lett a sulypontja az osszes csomagnak hatul. Az hagyjan, hogy ugy neztem ki, mint egy karacsonyfa (rovidnadrag, gatya, furdogatya, kesztyu, szandal kiteregetve) meg allandoan jobbra-balra borult a cucc, hiaba volt odapokozva. Es bar leesni nem esett le semmi, egy ido utan mar nagyon zavart ez, es meg kellett igazitanom hatul a cokmokot. Szoval igy gurultunk lefele, es vartuk, hogy mikor jon vegre az utolso, 50-edik hajtukanyar. Valahol a vege fele az egyik kanyarbol egy osveny vezetett egy szloven hegymaszo-iro-felfedezo ficko szobrahoz, ezt megneztuk, majd tultettuk magunkat az utolso nehany kanyaron is.
Egy nagy parkoloban megalltunk, Viola igenybe vette az ide kihelyezett toitoi-t, en pedig huztam egyet a hatso fekemen, ami meg nem vonyitott a kopastol, viszont gyengen fogott. Trentaban talaltunk egy helyet, ahol volt informacio, es internet, ide nem tertunk be rogton, hanem eloszor nyomtunk egy sor-kave duot szemben egy kocsmaban a nagy boldogsagra, hogy tulvagunk a Vrisc (ejtsd: Vrrsiccs) hagon. Meg is hatodtam a Lasko pivotol, es a hirtelen az egbol tamado napsutestol. Sajnos az eritokepernyo nemi gondot okozott a gepelesben, de azert adtam jelet haza. Es allitolag a magyzar szurkolok miatt Pekingbe uj szankciokat vezetnem be, mert belogunk a versenyszamokra. Ejnye-benye Bander... :)))
Miutan Viola is jelzett haza, tovabballtunk a leirhatatlan szinu Soca folyo menten. A nap tuzott, a taj ezen az oldalon is csodalos volt, es mi persze lefele gurultunk. Oromomben keszitettem egy videot a szaguldasrol, melyben Violat is meginterjuvoltam arrol, hogy milyen volt a hago. Kicsit kesobb lattunk egy fuggohidat a Soca felett, megalltunk, es kisetaltunk ra, idealis fenykepezohely volt, a mgottunk levo hegyeket sutotte a nap, lent pedig a folyo habzott a sziklak kozott az erdekes szinevel. Nem sokkal ezutan egy kempinget talaltunk, 7 Euro volt egy ejszaka egy embernek, de nem maradtunk itt, mert meg tovabb is volt egy kemping 3 kilometerre. Na es egy bolt is, ahol bevasaroltunk kicsit, es most itt vagyunk, ebben a masodik kempingben. Ez csak 6 Euro, tehat ketten osszesen 3000 Forintert alszunk itt, ami baratinak szamit, figyelembe veve, hogy micsoda pazar helyen vagunk. Egyebkent ez is olyan kemping, mint az ausztriai, alapvetoen egy panzio-etterem, de a mogotte levo mezon kempinget letesitettek, hiszen ehhez gyakorlatilag nem kell semmi, csak nehany csak es egy-egy zuhanyzo.
Itt allitottuk fel a satrunkat, es foztunk egy levest, es egy tesztat vacsora gyanant. Most fejezem be a masodik Lasko soromet, es a beszamolomat a mai napra. Kemeny volt a hago, de nagyon szep. Es erdekes, hogy ma Viola meg szivesen ment volna tovabb, en szorgalmaztam olyan 7 ora magassagaban, hogy most mar eleg lesz mara. Pedig Bovec ide mar csak 12 km