Kerékpárral Szlovéniában

Ejjel esett az eso, na nem olyan nagyon durvan, es nem is sokaig, de esett. Es nagyon jol tette, hogy ejjel esett, jobbkor nem is eshetett volna. Reggelre mar ujra szep idonk volt, a sator pedig ismet helyt allt, egy cseppet sem azott be. Persze ehhez az is kell, hogy az utobbi idoben sportot csinalok abbol, hogy hibatlanul allitom fel a satort, mindent megkotve rajta, es minden coveket felhasznalva, mindent kihuzva rajta. Mondjuk a teljesseghez hianyzik nehany covek, de ezt mar emlitettem. (gyk: karacsonyra johet egy tartalek covekkeszlet a jezuskatol...)
Szoval reggel a szokasos kort lefutottuk a kozertben, ahol volt egy kis affer az uvegvisszavaltassal, illetve 7 Euro felett akartak adni 10 deka felvagottat, de tisztaztunk minden felreertest, es ujra csak 4-5 Euro korul fizettunk a reggelinkert, ami csak a Camambert sajtban tert el a tegnapitol. Furcsa, hogy itt ezek a sajtok az olcsobbak. Eredetileg 9-re terveztuk az indulast, amit aztan fel 10 lett, igy aztan valamivel 10 elott mar uton voltunk :)
Rogton egy kis kaptatoval kezdtunk, majd lekanyarodtunk a Bohinjkso Jezero fele vezeto utra, ami egy urolt lefeleben folytatodott. Az ut gyonyoru helyeken vitt, es nehany nagyobb kaptatot leszamitva csak eppenhogy emelkedett, es azt is egyenletesen. Ezt persze egyikunk sem erezte, meg en sem, holott en tudtam, hogy muszaj emelkednie, hiszen a Sava Bohinjska patak volgyeben haladunk folfele, es a ket to kozott is van jo ketszaz meter kulonbseg a tengerszinthez merve, es persze a mai napi celalomasunk, a Bohinj-to javara. Nehany kilometerrel a to elott, Bohinjska Bistricaban talaltunk egy pekseget, elkoltottunk egy vagyont ket burekre, amiket eltettunk kesobbre, ehesebb idokre. Alig gurultunk tovabb, egy fapallora lettunk figyelmesek az ut mellett. Szepen oda volt rogzitve egy betonalaphoz, es egesz jol benyult a patak fole. Kimasztunk a vegere egy-egy fenykep erejeig. Aztan tortent, hogy jott lefele egy rafting - vagy inkabb csak extrem kenu csapat a folyon, es megalltak ebben a kanyarban egy kis pihenore. Sorra kimasztak, es elkezdtek ugralni a pallorol a vizbe. Mi meg csak neztunk... Persze ok bukosisakban voltak, es mentomellenyben. Megkerdeztem az egyik csapatvezetot, ekkor mar egy szal fecskeben, hogy biztonsagos-e mentomelleny nelkul beugrani: Is it safe to jump without a life-jacket? Ezen a mondaton mindenki nagyot vidult, a valaszadas helyet pedig csak egy mosolyt, es szettart kezeket kaptam. Ezek szerint biztosan lehet ugralni :) Csak addig voltam olyan bator, es nagyszaju, amig ki nem mentem a pallo vegere ujra, most mar azzal a gondolattal, hogy mindjar le fogok ugrani a jeghideg vizbe. Kellett egy kicsit meg szokni a gondolatot, mire raszantam magam. Ugrottam, zuhantam, csobbantam, tele ment az orrom vizzel, de szinte rogton kint voltam ujra a felszinen, alig sullyedtem ala. Aztan jott Csabi! Szinten hosszas gondolkodas utan o egy hangos "anya" kialtassal rugaszkodott el a pallotol. Aztan jott Peti, talan o pocsolt a legkevesebbet. Nekem eleg volt egy kor, de a tobbiek ugrottak megegyet, Csabi nem hagyhatta ki "apa"-t sem a bulibol :) Aztan emlitette, hogy van meg egy huga is, de ket ugras boven eleg volt. Mikozben visszaoltoztunk bringas szerkoba (mar aki nem abba ugralt :D), erkezett egy sok gyerekes csalad autoval. Az elso kolok lazan odasetalt furdogatyaban, ledobta a torolkozot egy korlatra, majd kisetalt a pallora, es mintha csak a kozertbe ugrott volna le egy turorudiert, belevetette magat talpal a vizbe. Nekunk nem sikert ilyen szep talpasakat ugralni.
Ket kilometerrel a pallos tortenet utan megerkeztunk a Bohinj-to partjara, pont oda, ahol a kifolyasa van, innen ered a patak, amibe az elobb ugraltunk. Tovabbhaladtunk a to menten, kb. 5 kilometert a felvonoig. Azt terveztuk ugyanis, hogy felmegyunk lanovkaval a Vogel nevu sikozpontba, ahonnan gyonyoru kilatas nyilik a tora.  12 Euro volt a retourjegy az elso, kabinos felvonora. Kicsit odavag az ara, de ha mar itt vagyunk, tudjatok... :) Felorankent jar az also kabinos, igy volt jo husz percunk, ezalatt elfogyasztottuk a burekeket, majd jott a felvonozas. Akkora tomeg volt a kapuk elott, hogy azt hittuk, nem ferunk be. Persze siman felfert mindenki a cable-carba, ami akkora, mint egy fel busz. Meg tancolni is lehetett volna, annyi hely maradt. Egyesek persze inkabb a rosszulletet valasztottak, egy-egy ember nagyon rosszul viselte a liftezest, szo mi szo, meg tudom erteni. Eleg durvan elkezdtunk emelkedni, nekem is vegig pattogott a fulem, de ez meg hagyjan volt, az oszlopoknal szoget valtott a drotkotelpalya, amit abbol ereztunk meg, hogy elkezdett kilengeni a kabin, meghozza nem is kicsit. Kozben persze ordito melyseg alattunk, pillantrol-pillanatra nagyobb, mert szo szerint szaguldunk felfele a sziklak es a fenyvesek felett. Hamar fent is voltunk.
Patinans bufe, odabent huzalokkal, odakint gyonyoru kilatassal a sipalya fele. Sajnos a Vogel kodben van, de azert meg fel lehet menni valameddig. Egy rodig piheno utan lesetaltunk a kozeli rovid sipalya aljara, ahol egy negyes doppelmayer felvonora neveztunk be 2-2 Euroert. Rajtam kivul senki nem siel a tarsasagban, igy nekik ez teljesen uj elmeny volt, es Violat leszamitva a tobbiek nagyon elveztek. De ez jol latszik a keszult kepeken is: Petinek es Csabinak fulig er a szajuk, kozben Viola csukott szemmel, es osszeszoritott szajjal, talan arra gondol, hogy erjen mar veget a libeges. Fent a sipalya tetejen mar tenyleg hideg volt, elokerultek a dzsekik. Felmasztunk a torpefenyok kozott egy kozeli apro csucsra aminek a tetejen egy kereszt magasodott. Itt ujabb tucat foto keszult a korulottunk elterulo hegyekrol. Na es a vegen egy csoportkep is a negy fos magyar teamrol. Sajnos a Triglav nincs a hatterben, felhoben volt. Lefele Violaval gyalog mentunk, mert nem vallalta ujra a Doppelmayr bulit, hiaba probaltam hosszasan rabeszelni, vegul a szenaval felszort, de amugy tiszta ko sipalyan ereszkedtunk vissza. Ehhes segitsegkent szereztem egy elszaradt torpefenyo agat bot gyanant. A sracok persze a levegoben kieloztek feluton, de odalent megvartak, a kozepso allomasra mar egyutt setaltunk fel. Ismet az orrunk elott ment el a felvono, amit annyira nem bantunk, mert Viola talalt egy teraszt, ahonnan meg tisztabb kilatas nyilt a tora es a szemkozti hegyekre, mint ott, ahol az elobb kiszalltunk a kabinosbol. Itt aztan ugy elrepult a fel ora, hogy eszre sem vettuk. A kilatas valami fantasztikus. De ennyi legyen is eleg, megfogadtam, hogy nem aradozok, beszeljenek a kepek. Lefele meg nagyobb tomeg volt a kabinban, es benne rengeteg magyar, es egy idiota angol, aki a hatan vitte a gyereket, de ugy, hogy majdnem razarodott az ajto a kicsire. Lent szetvaltunk a sracoktol, ok elmentek megnezni a Slap Savica-t, azaz a Savica vizesest, mi pedig elindultunk visszafele egyenest. Most megalltunk a templom mellett, amit idefele csak kivulrol fotoztam le, mert Viola kozben megtudta az utikonyvebol, hogy az idei evtol latogathato belulrol is a frissen felujitott kis templom. Most megnezzuk belulrol is, csodaszep a kis templom.
A to keleti sarkan ugy dontunk, hogy furdunk egyet. Megkeressuk a strandot, es atvedlunk furdoruhaba. Violanak jo husz percbe telt, mire ravette magat, hogy nyakig meruljon az amugy tenyleg eleg hideg vizbe. De utana mar annal inkabb elvezte, szerelmes lett egy faronkba, es azon uszkalt fel-ala. Ez a strand egyszeruen fantasztikus volt... Az a tiszta viz, es az a kilatas korbe a hegyekre, valami fantasztikus az egesz, nagy feelingje van. Bar hidegebb mint a Balaton sokkal, de azert a par fokert karpotol a taj. A nap ekkor hol sutott, hol nem, de amikor azt tette, akkor eszmeletlen jol nezett kis a part menti sekely viz. Mikozben furodtunk, egyszer csak egy paplanernyos kezdett el korozni folottunk, majd leszallt a kozeli reten. Ezek a szlovenek tudnak elni, es van is hol nekik... Rafting, canyoning, sikloernyo, paplanernyo, bicikli, tura... Es ezt mind ki is hasznaljak. Ahogy gurulunk visszafele Bistricanak, tele van plakattal az ut szele, sorra hivjak az embert az extrem turakra. Itt mentunk be a Merkatorba a 4 Radlerert, es itt kezdtem el irni az elozo bejegyzest. Azota visszatekertunk Bledbe, es a tobbiek szamara is vilagos lett, hogy bizony az az ut arrafele lejt. Violam sokszor 25-30-al szaguldozott egesz hosszan. Es vegre most mar raszokott, hogy az osszes sebesseget hasznalja ami csak van. Kb. feluton Blednek visszafele megalltunk, elhagytam nemi ballasztott, es megittunk egy Radlert frissito gyanant. Akkor lattuk az uton elsuhanni Csabit es Petit. Azt hittuk, mar reg elottunk vannak, de ok is megalltak vasarolni. Elmeseltek a vizesest, es hogy nem sikerult a tavat eszakrol kerulniuk visszafele, mert nem talaltak meg az utat. A sracokat elengedtuk, nem akartuk meg most is feltartani oket, mas tempot hajtanak, es igy meg tudnak nekunk is venni egy narancslevet es egy Laskot, ha nyolc elott visszaernek a kempinghez. Megbeszeltuk, hogy este a parton meg egy sorre talalkozunk.
Amin meglepodtem, hogy vegul mi is visszaertunk fel nyolcra, Viola tovabb szaguldott, es meg a vegen a nagy folfelet is megtekerte. Pedig idefele hogy majrezott elore, hogy ez majd milyen rossz lesz visszafele. Hat nem lett az, 65km-t tekertunk ma, es Viola nem borult ki egyszer sem, sot minden tekintetben elegedett a nappal. Igy en is :)
Este letettuk magunkat a toparti strandon, Viola elment mosakodni, addig en irogattam meg kicsit, majd szepen megvacsoraztunk konzerhalat, es majdkremet, Radlerrel leoblitve. Jo ez a limonades sor, csak 2% alkohol van benne, finom, es megmarad vele a sorivas feelingje, ugyanakkor nem rugok be tole - amire annyira nem vagyom mar. Megerkeztek a sracok is kicsit kesobb, Peti ujra korbeuszta a szigetet otszor jobbrol, otszor balrol, mire kimaszott, uszohartyakat novesztett, es Csabinak is megfott a tejszines-csirkes maggi-tesztaja. Ugy latszik mindenkinek ez a finom falatok a kempingezos slager kaja. Ujabb jot beszelgettunk minden felerol, es most mar kontaktot is csereltunk, az e-mail cimek melle felirtam vagy 6 weboldalt a kis lapocskara, amiket vagy en szerkesztek, vagy hasznosnak tartom oket szamukra is. Jo kis kozos elmenyeket szeretunk veluk, jol elvoltunk egyutt (ha kerekparturaznak, ez mar alap...), es jo sok kozos temank is volt.
Ma mar pentek reggel van, ma odebb allunk a Bledi-to partjarol Violaval, Krajnska Gora a cel, es holnap a Vrsic hago. Este megint esett, de reggelre elallt, es most epp azon gondolkozik, hogy essen, vagy susson. Nem mindegy, mert amig irtam, Viola mosott, es most szaradnanak a ruhai.
Na megyek, feltoltom a kerekparral-szloveniaban.blog.hu -ra az eddigieket, mert kozben kiderult, hogy megis sikerult kitennem a tartalmat. Aztan meg osszefutok a sracokkal, szolok Csabinak, hogy hazakuldheti a linket a baratnojenek, aki igy olvashat mar most az itt eltoltott kalandokrol. Bar ketlem, hogy vegig kepes valaki olvasni ezt a kisregenyt. :)