Kerékpárral Szlovéniában

Szombathelyen majdnem bebuktuk a csatlakozást. Elmentem könnyíteni magamon, közben észrevettem, hogy az állomás éttermében van hotspot. Na, nyugi, nem ezért késtük le majdnem a vonatot, nem tudtam csatlakozni a wifihez. Leültünk Violával egy padra, a jobb kettes vágány elé. Úgy vannak Szombathelyen a vágányok, hogy az aluljárótól jobbra lévő a jobb, a tőle balra lévő a bal, és persze vannak maguk a vágányok, a számok. Mi vártunk ahol kell, és közben gondolkodtam, hogy minden rendben van-e? Eszembe jutott, hogy esetleg nem kellett volna helyjegyet vennünk erre a következő szakaszra. Mire megkérdeztem egy máv dolgozót, elmondta, hogy nem, nem kell helyjegy Szentgotthárd felé, és hozzátette, hogy ott áll a vonatunk, egy kis piros ÖBB, típusra olyan, mint ami Budapest, és Esztergom között is jár. De könyörgöm, az a Kettes BAL vágány, a vak is látja, hogy a lépcsőtől balra van!
Na mindegy, a lényeg, hogy elértük. És még németül is beszél, mert közben elindultunk. Sőt, azt mondja: Mind the Gap! Beszarok, mintha Londonban lennénk. Viola is biztos mosolyog most ezen. Sajnos kicsit odébb ül, mert a bringák nem fértek oda egy ajtóhoz, így külön kellett ülnünk, hogy mind a két bringa őrizve legyen. Na abba is hagyom ezt az geekeskedést , megint mindenki néz a billentyűzet miatt… :) Odamegyek inkább a Violámhoz kicsit. Még mindig minden nagyon zsír, a vonat 71 perc múlva megérkezik Szentgotthárdra, viszont az ég megint kezd borús lenni… Juhéjj!