Reggel tenyleg koran keltunk, meg ha a 7 oras ebresztot el is toltuk egy 40 perccel. A pakolasban is csucsot dontottunk, 8:20-kor, azaz 40 perccel a keles utan mar az orszaguton voltunk. Erdekes, most sem reggeliztunk, pedig ugy terveztem, ketten bekapjuk a megmaradt halkonzervet, miutan osszepakoltunk mindent, de vegul ez elmaradt, es megsem szenvedtem annyira az ehsegtol, mint tegnap Bovecig. A reggelnek meg volt egy erdekes momentuma, amikor is nem akart kinyilni a zar, amivel a kerekparokat egy fahoz kotottuk. Nem voltam eleg gondos, a zar az eg fele allt, es valoszinu az esti paratol kicsit bekorrodalt, amitol most jol beragadt nekunk. Na jol nezunk ki, pont azon az egyetlen napon, amikor vadkempingezesbol ebredtunk, erovagot kell idehozatnunk, hogy tovabbmehessunk a bringakkal? Ilyen gondolatok jarnak a fejemben, mikozben probalom ovatosan, de megis erosen rangatni a kulcsot a zarban, hogy bele ne torjon. Vegul csak kinyilik valahogy, es megkonnyebbulunk. Na ezt sem hasznaljuk tobbet, az tuti!
A forgalom tenyleg enyhult a tegnapihoz kepest, csak eppen azzal nem szamoltunk, hogy a hetvege vegeztevel a kamionstop is vegetert, duborognek a nagy dogok, igaz nem sok, de Violat az nem nyugtatja meg, hogy csak ket percenkent suhan el egy meterre tolunk egy 30 tonnas dog.
A Soca ezen a szakaszon is fel van duzzasztva, kb. 100 meter szelesen terul el a kanyargos volgy aljaban. A vasut a tulparton megy, a hegyek mar nem nagyok, es inkabb mediterran jelleguek mar, odafent sziklasak, bokrosak.
A volgyben valoban 12 kilometert kell megtennunk, mire Nova Goricaba erunk, pont ahogy saccoltam. Majdnem rahajtunk egy utra, ahol kerekparozni tilos, de aztan eszrevesszuk az aluljarot, aminek a tuloldalan a varos kis utcai fogadnak minket. Csak ugy iranyba bolyongunk talalomra a kertvarosi utcakon, egybol nyugodtabb itt a hangulat, mint a fout szelen az autok mellett. Sikerul a varos legidosebb kerekparos bacsijat megkerdeznem, merre is van Mercator, szegenyke kb. 6-al gurult, en majd leesetem a lorol, hogy olyan lassan tudjak menni, mint o. De rendes volt az oreg, ugyan csak szlovenul tudott, de mutogatta, hogy kovessuk, majd egy saroknal, ahol o tovabbment egyenesen, megint mutatta, hogy jobbra, es elkoszontunk. Szep kis szupermarketet talaltunk, letettuk a bringakat, es bementunk egyutt vasarolni. Vettunk izomtibit, felvagottat, Brie-t, zsomleket kilora 2,5 Euroert, Violanak banant es pirospaprikat, egy uveg vizet es egy uveg citromos lonyalat. Plusz Violanak egy fankot, hogy ma is meglegyen a karacsony :) Elvegre en is vettem magamnak egy izomtibit, az is inkabb csak a lelkemnek kell mar, mint a testemnek. Kint kerestunk egy arnyekos helyet, a vasaroltakhoz meg eloturtuk a tegnapi kenyeret es egy konzervhalat, es jol bereggeliztunk. Pontosabban jol nem, mert mostanaban mar nem tudok annyit enni mint regen. Hamarabb tele leszek, igy most is el kellett tenni a kaja egy reszet, pedig ugy gondoltam, hogy ezt a plusztehert, amit most magunkhoz vettunk, mar csak odabent a bendoben cipeljuk tovabb. Ujra elokerulnek a polarkesztyuk, es a polarsapka, es mint egy hutoszekrenybe, belejuk pakolok mindent, amit nem birtunk megenni, es romlando.
Nova Goricarol tudni kell, hogy hatarvaros, az olasz oldalt Gorizianak hivjak. Meg otthon nezegettem, mi latnivalo van itt, de csak egy dolgot talaltam, igaz nem kerestem sokaig. A vasuti palyaudvar elotti teren allitottak, pontosabban fektettek a foldbe egy emlekmuvet az egykori hatarrol, ami ma mar csak virtualisan letezik. Itt fenykepezkedunk kicsit, igenybe veszem a palyaudvar ketbetus helyseget, majd gurulunk tovabb, immar Olaszorszagban.
Jonehany kilometert bolyongunk meg a varosban, mire kierunk az SS 55 szamu utra, ami nem autopalya, es egyenesen Triest es a tengerpart fele visz, tehat arra, ami nekunk kell. Az ut nem konnyu, Viola mar odaerne a helyre, ahonnan nem kell tovabb tekerni egy metert sem, de meg van odaig hatra. Raadasul most a nap is tuz, forrosag van, nem sok a helyunk az ut szelen az autok mellett, es emelkedok is vannak dogivel. Hiaba mar csak neheny kilometer, Violamat ez nem vigasztalja.
Doberdo mellett haladunk el, emlekszem, volt valami ilyen nevu utca Obudan, ahol az foiskolanknak volt az egyik telephelye, regen azt hittem, hogz Doberdo" utca, merthogy a Doberdonak nincs semmi ertelme. Mint ahogy a csatarozasnak sem, mert talan azert neveztek el utcat errol a helyrol, mert ha jol emlekszem, valami nagy csata volt errefele, talan a 2. VH-ban, nem tudom, javitson ki valaki, ha rosszul irom, sosem voltam jo toribol, csak egyetlen egyszer, amikor kellett, az erettsegin. :)
Egyszer csak vegeter ez az ut is, es beletorkollik egy masik, nagyobba, ami elvileg mar a part menten megy Trieszt fele. Igaz, ezt nem latjuk, csak sejtjuk, mert az ut tavolabb megy a tengerparttol, ami errefele egy meredek, 50-100 meter magas sziklafalat jelent. Egy ilyen szikla tetejen van Duino kastelya (ki gondolna:) Duino felucskaban. A kastelybe 10 Euro a belepo, es odabent mindenfele szobak vannak berendezve a korabeli luxuskivitelben, gondolom en, aki csak kepeken latta ezt, mert be nem mentunk ennyi penzert. Inkabb tovabbtekertunk meg ket kilometert, ahol vegre egy tabla jelezte, hogy 100 meterre jobbra talalhato a Sistana kemping portaja. Bejelentkeztunk, a neni az ablakban mindent szepen elmondott, 28 Euro kettonknek, a satornak es a biciklinek a marades ejszakankent, es ez mar nem lehet kevesebb, nem lehet nem kerni az elektromossagot, mert ebben az arban minden bennevan olinkluziv, vagy mi a szosz. Na ez az a szo, amivel nem akarok soha talalkozni a nyaralasaim soran. Nekem ne tegyek elem a kajat, ne tudjam elore hol alszom, mi jut ki nekem, es mi nem aznap, es a kovetkezo nap. Hol maradna akkor az izgalom, a kaland? Na, azert az olinkluziv medencenek es pezsgofurdonek most tudtunk orulni, meg akkor is, ha lemondtuk volna rola - ha lehetett volna. Rakerdeztem a tengerpartra is, mire a valasz a 80 meteres szintkulonbseg volt (ugrani lehet?), es hogy van egy kisvonat ami egesz nap fel-le maszkal a part es a kemping kozott - all inclusive termeszetesen. Miutan felallitottuk a satrat, es kiprobaltuk a medencet a pezsgesevel egyutt (1 perc utan uncsi volt...), itt a kisvonat elott ulve kezdtem el irni az elozo bejegyzest Violara varva. De most mar kezdek ujat, mert kozben mar nagyon reg megerkeztunk Olaszorszagba, sot lassan el is hagyjuk.