Tényleg elállt az eső, mire Szentgotthárdra értünk, már derűs volt az idő. A bukósisakokról teljesen megfeledkeztem, leszállásnál kezdtem el keresni őket, le voltak téve az egyik ajtó tövébe, egész út alatt rájuk se néztem. De most megvannak és ez a lényeg.
Miután összepakoltunk, és kigurultunk az állomástól, megkérdeztem egy öregurat, merre is van nyitva ábécé, teszkó, vagy akármi, ahol lehet kapni Unicumot. Na jó, nem így kérdeztem… :) Találtunk egy Plus-t, lekötöttük a bringákat, és bementünk vásásrolni. Viola vett banánt, narancselvet, joghurtot, és zsömlét, én két helyi típusú túró rudit, egy két deciliteres bállont, azaz egy kis üveg Unicumot Matija-nak, egy tea granulátumot. Összesen 1600-at fizettem, úgy, hogy még Viola narancslevét is én vettem, elvégre én hagytam otthon a hűtőben a másikat.
Matija közben írt sms-t, hogy holnap bringázik, és 22:35-kor ér vissza a vonatja, találkozzunk ekkor a pályaudvaron, ha már vasárnap megérkezünk Ljubljana-ba. Visszaírtam, hogy „Ok, enjoy the Ride!”
Mivel egy fogak nélküli, de annál kedvesebb bácsika hallga, hogy mit beszélünk, kérés nélkül útbaigazítot minket, rögtön tudtuk merre kell Szlovénia felé indulni Szentgotthárdról.