Kerékpárral Szlovéniában

Most reggel van, itt ulok a sator mellett a verandan. Egy wifi halozat ugyan van, "de azt nem hasznalhatjak" :) A sator egy almafa alatt all, lassan neki kene allni lebontani, mert mar 9 ora is elmult. Viola zuhanyzik eppen, mar osszepakolt. Reggel, mikor felkeltunk tok jo kodszitalas volt a mezo felett, es nagyon vastagon ult a para agyepszonyegen, ilyet mar regen nem lattan. Na, most megyek, hogy en is ossze legyek pakolva, mire Viola vegez a furdessel, hogy egyutt bonthassuk a satrat. Aztan irany ujra az orszagut! :)  (a mellekutak)

Itt vagyunk Mariborban. Hol is kezdjem..?! Mostantol napi egyszer fogok irni, de akkor egy orat, hogy Violat ne boritsam ki... :) Szoval miutan legutobb elpakoltam a mini irodam, nekiiramodtunk egy dombnak, majd megegynek, es megegynek. Tekertunk az epulo autopalya es megannyi kis erdo, mezo, es telepules mellett. Mar kozel voltunk a Gradisce-i viztarozohoz, a kovetkezo kituzott pihenohelyunkhoz, amikor jott egy utolso, brutal felfele. Viola a kozepeig megtekerte, pedig elotte lankasabb helyeken is laszallt. Itt meg nekem is meg kellett kuzdenem.
Fent aztan, latva, hogy a to lent van a volgyben, a furdest elnapoltuk, es inkabb beultunk egy vendeglobe inni valamit. Konkretan Viola egy cappucino-t, en pedig egy Lasko pivot. Megkostoltam a kavet, de meg mindig borzaszto az ize...
A frissito utan egy gyors kerdezessel eldontottuk, merrol keruljuk a tavat, hogy mielobb Lenartba jussunk. Jobbrol, mert ugy vegig volgybe megyunk! Es tenyleg, hamarosan a fouton vagyunk, athajtunk Lenarton. Autopalya jon, ajajj... Maribor csak a palya fele van kiirva. Persze van meg egy irany, ami nem a palyara visz, elmegyunk arra, es hamar kiderul, hogy nincs vesz, a regi ut is megvan meg, perhuzamosan megy a palyaval. Igy haladunk kb. 5km-t, kozben Viola ismet legyoz ket 50-60m-es kaptatot leszallas nelkul, amin en teljesen meglepodok. Aztan lekanyarodtunk balra egy kisebb utra, hogy atvagjunk a dombokon a Drava fele. Itt mar nagyobb emelkedo jott. Viola ket megallassal majdnem a tetejeig birta, en onnan mar csak azert is tovabbtekertem volna, de Viola az utolso 100m-t tolta :) Persze igy is remek teljesitmeny ez tole, a vegen meg megtekeri majd a Vrsic hago mind a 1611 meteret. En kozben elmesel Neki, hogy utoljara ezen a helyen 3 eve jartam, amikor is Romaba tekertunk Rolanddal. Akkor sokkal rosszabb volt itt tekerni, egyreszt nem volt kesz a sztrada Lenart utan, es tele volt az ut kamionokkal, masreszt ejjel 2 volt, harmadreszt akkor tartottunk aznap 190km korul, ugy, hogy elozo nap is 200 felett mentunk. Jo nagy marhak voltunk, ma mar nem tekernek igy ejszaka.
Azt a helyet is megmutattam Violanak, ahol aludtunk Mariborban a Spar mellett fent a meztelencsigaknal a viztarozo tetejen. Most athajtunk a Drava tuloldalara is, megkeressuk a vasuti palyaudvart, hatha rosszul tudjuk, es megis van masik vonat, amivel el tudunk jutni meg ma Ljubiljana-ba kerekparostul. Az informacional kiderul, hogy nincs, de holnap lesz, mar hajnalban is ketto... Na az inkabb nem kell, marad a 11:50. Viszont itt kapok terkepet, amirol kiderul, hogy a kemping jo messze van, de ez meg hagyjan, fent lesz valami istenverte hegyen, mert sipalyat is jelol melle a terkep. El is megy tole a kedvem. Itt egy kicsit bekeszultem, nem volt kedvem semmihez, faradt voltam. Akartunk enni egy hamburgert a palyaudvar melletti bufebol, de halisten zarva volt. Hulyeseg lett volna, mert meg mindig egy tonna kajank van, elobb azokat kene elpusztitani. Viola vett egy fel raklap banant egy zoldsegesnel 60 centtert, majd egy informacios terkeprol lelestuk, hogy hol van a turistainformacio, es odatekertunk. Egesz pontosan valami francia templom melle, legalabbis az ott kapott terkep ezt mondja. Bent a srac kitunoen tudott angolul, es azt is elmondta, mennyibe kerul a kemping, de ami megjobb, azt is, hogy nem kell hozza felmaszni egy hegyre. Ez szuper, mindjart jobb kedvem lett, es ujra a kemping jart az eszembe, hogy jo lenne odamenni, es lepakolni ezt az otven kilo tehert a bringamrol. Komolyan, legkozelebb orszagutival indulok, egy kis hatizsakkal, aminek az aljan ott a kis halozsakom, es meg nehany ruha, tarca, telefon, es ennyi. Panzio, vagy Open Sky, es viszlat. Najo, igy mondjuk legalabb kevesbe akarok kitekerni a vilagbol, amit viszont Viola nem birna velem. Ez az egy jo dolog van abban az otven kiloban...
Szoval most itt vagyunk a kempingben, egy asztalnal ulok egy padon, vegre kenyelmes pozicioban gepelek. Elottem a hatterben a sipalya, amin nyari boboznak, es igen, mi ennek az aljaban vagyunk, nem kellett emelkedot maszni. Az eloterben pedig itt ul velem szemben a frissen zuhanyzott Violam, eppen szepitkezik, ami most az egyszer nem zavar, mert en addig bekessegben gepelhetek :P Es vegre elallt a szel is, az elobb meg ugy tepte a satrat, hogy le kellett szurni az osszes coveket. Illetve minusz kettot, mert ketto hianyzik a teljesseghez. De ez mar nem is baj, mert eszre se vettem, es a viharos szelbol kozben totalis szelcsend lett. Ez biztos altalanos, talan a hegyek plusz a csokkeno homerseklet miatt, nem tudom, nem vagyok meteorologus. Viszont a nap eppen most bukik le a horizonton, es ez egyertelmuen gyonyoru, es azt jelenti, egy ora mulva 10 fokkal hidegebb lesz. Legalabbis tegnap igy volt.
Kozben feltettem egy vizet forrni, instant porkolt keszul. Na de terjunk ra arra, mi tortent az informacio, es a most kozott! :) Szoval azert meg maradtam a faradt, kedvetlen, "nem tudom, mit akarok" Arpi. Valoszinu egy 20 perc feneken ules egy jo hideg sor mellett teljesen rendbe tett volna, es ezt meg is akartam lepni, de vegul nem sikerult. Bar meg mindig nem jutottam hozza a mai napot zaro soromhoz, de mar jobban vagyok. Na de visszaterve, csatangoltunk kicsit a centrumban, megneztuk a City Hall and Plague Monument-et egy nagy teren, de rossz szogbol sutott a nap, ezert majd holnap delelott is arra megyunk. Marmint a fotozashoz sutott rossz szogbol, amugy nagyon nem szokott izgatni, honnan sut a nap :) Kozben Viola kerdezte itt a padon, hogy nincs-e valamink, amivel le tudna fertotleniteni az arcat, de ezert nem fogjuk felbonatni Matija Unicumjat :) Na de vissza a belvarosba: athajtottunk a gyonyoru szinu Stari Most hidon, aminek a tuloldalan megadtuk magunkat egy fagyizo csabitasanak. Itt piszkosul atvertek... Nagyon megszivattak, duhos is voltam miatta sokaig. Lattam hogy van kremes gepfagyi, meghozza harom fele adag, 1, masfal, es 2 euroert, gondoltam beprobaljuk a kozepso dozist. Akkora adagot csapoltak ki nekem a gepbol, hogy teljesen megilletodtem, Viola ugy rohogott rajtam, hogy nem is tudta, mit kerjen maganak. A kozepenel majdnem feladtam a nyalassal, de aztan csak legyurtem az egeszet. Pedig jobban orultem volna, ha a bendomben ezt a helyet valami jo kis sorocske, vagy valami a fagyinal ertelmesebb etek foglalja el. De azota mar lement, es a pori izu teszta is kesz. ... Mar fel is faltuk, Viola darabolt hozza kolvaszt, es sajtot, kesz fejedelmi etek volt. Na de megint vissza a delutanra, bocsanat, hogy ket idosikon irok, most igy sikert. Szoval nagy nehezen elnyaltuk az orias fagyikat, es kozben eszrevettuk, hogy itt is raparkolnak am a kerekparsavra lazan. Igaz, itt egy 4 meter szeles jardabol van kisajatitva, kb. szuk 1 meter. A kapott terkep jelol egy kerekparutat egeszen a kempingig, ezt kovetjuk. Epp egy korforgalomhoz erunk, ahol a tovabbvezeto ut le van zarva, en ezt figyelem, majd egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Viola mar nem beszel mogottem, es a visszapillantomban sincs, eltunt. Egy darabig varok, hatha csak a masik iranybol keruli a korforgalmat, nem a zebran ahol en, hanem kozepen, es epp el van tunve a domb mogott... De nem, nincs sehol. Epp arrol beszelt, mielott eltunt, hogy milyen jo, hogy itt is van Hervis... Csak nem ment mar el odaig, hisz zarva. (volt egy Hervis a kozelben) Bo 5 percig vartam, mar epp meg akartam kerdezni ket padon uldogelo oreget, nem lattak-e, merre szokott el, amikor megjelent, arrol jott, amerrol az elobb jottunk. Visszagurult, hogy lefotozzon egy oriasplakatot, aminek megfogta a temaja. Persze igy most derult ki, hogy a memoriakartyajat is otthon hagytam a kiolvasoban. Szep... Na mindegy, ez van, a kepet majd lefotozzuk holnap, visszafele menet. Aztan meg annyi tortent, hogy egy oreg bacsika aki a kertjeben uldogelt, mar egeszen kozel ide a kempinghez, leszolitott, persze csak nemetul tudott, de kitalalta, hogy kempinget keresunk, egybol megfogta a vallam, hogy varjak, o majd elkiser minket. Jo lassan tekert az oreg a parasztkergetojevel, raadasul a legkisebb emelkedokon is tolta, hiszen nem volt sebessegvaltoja. En kozben egybol rosszra kezdem gondolni a hulye magyar fejemmel, hogy majd biztos lesarcol minket, vagy fejpenzt kap a vendeglatostol, de nem. Az oreg csak egyszeruen jofej volt, megallt a kemping kapujaban, mosolzogva kezet nyujtott, majd odebb allt, mint aki sietne valahova. Egyszeruen csak jofej volt, es segiteni akart. A kemping 18 Euro kettonknek. En kozben lemondtam a joejszakat soromrol, mert Viola faradt, es nincs kedve mar sehova menni, se gyalog, se csupasz bringakkal. Nem baj, majd holnap Maribor belvarosaban. Vagy a vonaton... Vagy Ljubiljana-ban. Szoval lesz ra bosegesen lehetosegem. Most inkabb beerem egy zuhannyal es meg egy tesztalevessel. Wifi itt sincsen szabad, igy egyelore csak magamnak irogarok. Nem baj, igy is nagyon jo lesz, mikor hazamentunk mar nem lesz dolgom ezzel. Athenbol lassan 3 honapja, hogy hazajottunk, es meg csak a fele van kesz a beszamolonak, es ez nagyon zavar, hisz folyamatason felejti el az ember az apro reszleteket, amik akkor megfogtak. Most viszont kesz tortenettel fogok hazaterni, es ez nagyon szuper.
Megy le a Hold a sipalya felett, tok jol nez ki, megprobalok valami hosszuzaridos kepet osszehozni. Mara azt hiszem ennyi, ma mar nem fog semmi erdekes tortenni, es ha tovabb irok itt a szabad eg alatt, mindent szetaztat a leszallo para, ugyhogy gyorsan elpakolok.

Itt vagynunk a palyaudvaron, megvettuk a jegyeket, csak 23 Euro volt osszesen kettonknek es a ket bringanak Ljubiljana-ig. Most a restiben ulunk, ujabb kor kave-sor kombot tolunk, persze ki lehet talalni, ki mit iszik ebbol :P
6:55-kor keltunk, osszeramoltunk, ahogy tudtuk, megszaritottuk a satrat, majd indulas. Ez tartott 8:40-ig. Legurultunk a varosba ugyanazon az uton, amin tegnap jottunk felfele. Lefotoztuk Viola plakatjat, aztan bevasaroltunk egy kis kozertben. Pontosabban Viola. Meg is lepodtem, milyen hamar vegzett, es nem vett semmi haszontalan dolgot, csak parizsit, zsomlet, egy izomtibor pudingot, es egy baracklevet. Atgurultunk a lila kopkodos hidon, lefenykepeztem a varoshazat, es a Plague Monumentet, amit tegnap nem tudtam, mert "a nap is rossz szogbol sutott", aztan megprobaltunk legurulni a Drava partra, de ez nem sikert. A water tower felett reggeliztunk, tok jo kilatasunk volt a varosra, a hegyre amin a sipalya van, es aminek a toveben aludtunk, es nem mellesleg a kopkodos hidra, a Stari Most-ra. Ha valaki tudja, milyen algoritmus alapjan mukodnak a pillerjein a szokokutak, irja meg.
Kozben begurult a vonatunk, franko alacsony padlos, ugyhogy konnyu lesz feltenni a bringakat :) Lehuzom a soromet, es majd a vonatrol folztatom. Maradnank meg itt, mert jo zene szol a restibol. Na shut down, mert Viola megvedeli a soromet, amig itt irogatok :) 

Telefont toltok a vonaton!!! :))) Nagyon komoly! Az elobb meg almos voltam a sortol, de ettol felebredtem. Iszonyat kemeny ez a vonat, hatalmas tisztasag van, legkondi, etkezokocsi, tiszta mosdok (mar amelyik - Viola), ja, es bringaszallito hely az alig van. Ugyan lattunk egy kampot, de a mi bringaink mar csak a vonat legvegeben fertek el. Egy masikat pedig betoltak egy fakkba. Mondjuk ez a vonat is felig-meddig biztos, hogy osztrak, azert ilyen tipp-topp minden.
Na de visszaterve Mariborra, mert meg nem fejeztem be az elobb. Szoval megreggeliztunk, kozben mar azt is megneztem a terkepemen, hogy hol: Synagogue and Jewel tower. A toronyban epp valami portre kiallitas volt, de epp hogy csak beneztem, eleg is volt belole.
Eves utan a Vertrinjska utcaban indultunk el folfele, ahol Viola egybol kiszurt egy 100 Forintos, vagyis inkabb 1 Euros boltot. Bement es jol elvolt vagy 10 percig. En kozben wifit kerestem, es vegre talaltam is. Sajnos amikor a blog.hu adminfeluleten a PUBLIKAL gombra kattintottam, a telefon bongeszoje a kovetkezo hibauzenetet dobta vissza: nem vegrehajthato! Hat, ezt nem teszteltem ki elegge otthon. Igy marad majd a Gmail es a kedves batyam, akinek ha lesz ideje, es kedve, felkuldi a kerekparral-szloveniaban.blog.hu-ra amit en itt osszeirok. De ha nem, akkor majd en otthon :) Annyi idom mar nem maradt, hogy e-mailt is irjak, mert Viola kozben vegzett a vasarlassal. Azt persze meg nem mutatta meg, mit is vett... Pedig kivancsi vagyok! Most itt olvassa mellettem az ujsagot, amit tegnap szereztunk az informacional. Angol nyelvu, Slovenia Times, juliusi szam.
A vasarlas utan meg tettunk egy kort a "Cathedral" fele - bar Viola szerint annak kicsit gyenge -, majd vissza a setaloutcakon Mestni Grad, azaz valami muzeum fele, vegul fel a Mestni Parkba. Van egy sejtesem, hogy ennek a Mestni szonak a jelentese "nemzeti" :) Majd palyaudvar, jegyvasarlas, lepcson bringat a peronra felcipeles, ebben megfaradas, sor-kavezas. Nem ertem, miert csak az egyik iranyba (nekunk most lefele...) tudtak megoldani, hogy ne kelljen lepcsozni a kerekparokkal / kerekesszekkel. Pedig a vonat mar nagyon "europai". Ja, es irt Matij, hogy 19:30-kor talalkozzunk Ljubljanaban. Na alszom, mert mindjart jon a kovetkezo faraszto varosnezes... Rosszabb, mint egesz nap tekerni! :)

Itt ulok egy bevasarlokozpont parkolojaban Ljubiljanaban. Viola bement nezelodni, megirigyeltuk Matija self-floatable, azaz onfelfujodo matracat. Pici, konnyu, es egy negysagrenddel konyelmesebb, mint a polifoam. Este azon aludtam, Viola meg Matij soha nem latott szobatarsanak az agyan.
Na de kezdjuk elolrol: leszaltunk a vonatrol a palyaudvaron. Nem volt konnyu a bringakkal, de masok is voltak igy, es a szemelyzet segitett. Itt meg a krampacsolo is kulturaltan nez ki, nem egy szakadt embert latni benne, hanem egy munkajat vegzo, rendes dolgozot. Az egyik ilyen ficko int nekunk, amikor latja, hogy megprobalom levinni a fel mazsas kerekparomat a lepcson. Keruljunk a peron eleje fele, es akkor nem kell lepcsozni. Igaz hogy igy ketszer megjartuk a teljes peronhosszt, de meg mindig jobb volt, mint emelgetni ezt a dogot. Plane, hogy tekerhettunk is a peronon, senki nem szolt rank. Csak  azert mertunk biciklizni a peronon, mert lattuk, hogy masok is ezt teszik elottunk.
A palyaudvarrol kilepve ismeros kep fogadott, itt mar jartunk, eppen Violaval kb. 1 eve. Akkor nem voltak bringaink, es buszoztunk Kamnik fele. De javu... A palyaudvarral szembe kinezunk egy Pekarna-t burek eves celjabol, de vegul a Konkurencija-nal dontunk. Frankon ez volt a neve a szomszedos bufenek. Itt Kebapot, illetve hot dogot ettunk. A burek kesobbre marad. Pedig Viola mar nagyon kivancsi ra, milyen is az, meg sohasem evett.
Az ebed utan a kozpont fele vesszuk az iranyt. Halk kullokattogast hallok hatulrol, megfeszegetm oket, az egyik eleg laza. De a kerekbe semmi nyolcas nincs meg, remelem ettol nem is lesz. Apropo, egy haromszog alaku vaztaska nem jonne rosszul a Hervisbol. Viola meg mindig nem jott ki, nem tudom mit csinal ennyi ideig, de most az egyszer nem zavar, hiszen addig tudok irni. Valoszinu ezt o is tudja, es ezert nem is siet.
Na de ott tartottam, hogy betekertunk a centerbe. Itt jo sokat csavarogtunk, a foter nagyon szep, ez a kozpontja mindennek, innen nyilik a tripla hid harom aga, aminek a tuloldalan ott a turistainformacio, itt all a Ferences templom, ami meg nekem is tetszett a magas lepcsojevel, es azzal a nehany mutatos faval a lepcso korul. Az utikonyv szerint ez a lepcso kozkedvelt talalkozohely. Mast is ir meg a konyv, pl. hogy az egyik hidrol, pontosan a Sarkanyok hidjarola kovetkezot: a legenda szerint (mar jol kezdodik...) ha egy szuz halad at a hidon a hidfoknel ulo sarkanyok megcsovaljak a farkukat. Megneztuk, lefenykepeztem, vartam, de a sarkanyok nem mozdultak. Ugy latszik nem sok szuz lofral errefele.
A foter kornyeken mindenfele kirakodo vasarok vannak, foleg a Ljuiljanica folyo menten. Kicsit lejjebb pedig rengeteg a kiulos vendeglo is. Az egyik ilyen helyen ugy dontottuk, hogy fogyasztunk valamit, kerul amibe kerul. Ahogy tettuk le a bringankat, egy csavo maris szoba elegyedett velunk. Egy korso Pilsnert kortyolgatott a korlaton ulve. Kerdezte honnan jottunk, s hova megyunk. Elmeselte, hogy o is utazott bringaval, meghozza ugy, hogy kozben stoppolt is... A bringaval! Tanacsat megfogadjuk, es jobb oldalt ulunk le, ahol Pilsnert is adnak, igaz, kicsit dragabban. Viola egy kavet iszik, es egy radlert, en pedig egy Pilsnert. Jo keseru... Kozben ujra megjelenik a csavonk, azt mondja play my game, es elenk rak egy egy fajatekot. Aha, hat innen fuj a szel, ezeket a vackokat arulja... :) Elmondasa szerint a jatekot az eszak Szlovenia hegyei kozott elo emberek talaltak ki. Lenyege, hogy ra kell jonni, hogyan kell szetszedni a cuccot. 6 reszbol all, es az egyik kulonbozik a tobbitol. Huzogattam, tologattam a darabjait, de egyik sem mozdult egy picit sem. Vegul csak elkezdtem szemlelni, es rogton szemet szurt a turpissag. Innen megegy lepes volt, es szetesett az egesz a kezemben. Osszerakni elvezetesebb volt, igaz, ezek utan mar az sem tartott 5 percnel tovabb. Miutan Viola is megbirkozott a rejtvennyel, emberunktol kaptunk meg ket fajatekot. Kisebbek voltak, es gombformajuak, de ugyanaz volt az elvuk, es meg konnyebb volt megfejteni oket. Annyira nem jott be a dolog, mert inkabb figyelos volt a dolog, mint gondolkodos, de mivel azt mondta az emberunk, hogy kerekparosoknak enged a 8,5 Euros arbol, nagy nehezen ravettem magam, hogy veszek egyet, ha sikerul lealkudni 5-ig. Jo lesz otthon a haverok kezebe adni, hogy nesze, szedd szet! :) De mire megittuk a sort, akkora tomeg gyult ossze az emberunk korul, hogy nem volt pofam odaallni, es elkezdeni alkudni egy tucat masik vevo elott. (meg ha nekik nem is igerte be a  biker's reduction-t) Majd meggazdagszik rajtuk, nem az en par Euromon fog mulni. Kulonben is, valoszinu jobban keres ezzel itt, mint en otthon a halozatintegracioval...
A piheno utan meg egy nagyot tekeregtunk a varosba.  Viola epp egy bazarsoron keresett maganak fulbevalot, mikor hallom, hogy csorog a telefonom. Mire felvettem volna, mar letettek, es nagyon furcsa szamrol hivtak. Valamiert az elso harom szamjegyet nem irta ki a telo, de utalog kiderult, hogy jol sejtettem, Marija volt az, nem sokkal kesobb jott is tole egy sms, hogy mar elszabadult, es talalkozhatunk. Visszairtam neki, hogy fel ora mulva nala, addig odatekerunk. Eleg melegunk, es elegunk volt mar. Bar volt egy vicces dolog a foteren, de nem csaszkalhattunk allandoan csak arra. Mert ott egy apro teruleten esett az eso :) Egy tabla jelezte : Ljubiljana's own weather. Es a magasba volt erositve egy forgo locsoloberendezes, mi szorta a vizet egy kb. 30m atmeroju korben. Csak szemerkelt, de nagyon hus volt, jol esett beallni ala, es maga az otlet is nagyon tetszett.
Szoval kitekertunk Matijhoz, kb. 5-6km ha lehetett. Eloszor kis mellekutcan indultunk el, de aztan ahogy ez vegetert, kenytelenek voltunk kimenni a foutra. Persze ott is volt kerekparut, mind a ket oldalt kb. egy-egy meter, az autokkal parhuzamosan egy iranyba, hol az autoutbol, hol a jardabol levalasztva. Itt is rengeteg a kerekparut, es remekul lehet hasznalni oket, mondjuk az is igaz, hogy itt is eloszeretettel parkolnak ra minden tovabbi nelkul, elfogalva akar az egesz savot, sot mellette szinte a teljes jardat is. De meg mindig szarszor jobb a helyzet, mint nalunk Budapesten. Le mernem fogadni, hogy az egy fore juto kerekparut hossza legalabb otszorannyi itt, mint otthon.
Na de terjunk vissza a tegnapra: Matija mar az utcan vart minket, es persze messzirol feltuntunk neki, mar integetett, errol aztan mi is tudtuk, hogy csak o lehet az. Folytatom egy kovetkezo fajlban, mert ez nagyon hosszu lesz igy mar.

Szoval megerkeztunk Matijahoz. A srac jo arc, egyetemistakkal lakik egy hazban, ketten osztoznak egy szoban, bar a szobatarsa sosincs otthon, mert kamionsoforkodik a tanulmanyai mellett. O maga mar elvegezte a sulit, matematikus programozo. A gyakornoksaggal egyutt mar 6 eve dolgozik egy cegnel, amiben van is 2% reszesedese, de a munkaval epp mostanaban probal felhagyni ott, csak hat az nem megy olyan konnyen egyik naprol a masikra, hiszen ott volt meg a kezdeteknel, amikor meg csak harman voltak. Most meg harmincan... Sorra lezuhanyoztunk, kozben Matija meselt minden felet, kinyottunk a Szlovenia terkepemet, elmutogatta, merre erdemes mennunk majd Bled fele, es merre tudunk rovid uton kijutni a varosbol. Van egy ugy nevezett baratsag ut, egy regi varosfal helyen visz korbe az egesz varos korul. Erre fogunk mindjart raallni, ha Viola valaha kijon ebbol a bevasarlokozpontbol. Csak ne vegyen semmit, de 10dkg-nal nehezebb, akkor nem lesz harag. :) Matij meg meselt arrol is, hogy valahol a Soca folyo metnen, pont amerre biciklizni fogunk par nap mulva, ott forgattak a Narnia Kronikai c. filmet. Ez fura, mert ezt a filmet epp par hete lattuk Violaval, es en felismertem benne a cseh homokko sziklakat, kulonos keppen egy hires sziklakaput. Persze hamar kiderul, hogy ket resze van a filmnek, es a masodikat forgattak itt, az elsot pedig, amit en lattam, valoszinu Csehorszagban. Na majd jol megnezzuk a masodik reszt, ha hazaertuk. De elotte a valosagban.
A zuhany utan egybol jobban ereztuk magunkat, csak a szandalom ne lenne ilyen irdatlan budos. Ugy latszik (szaglik) eddig nem ereztuk a szabadban a kerekparon, pedig valojaban nagyon budos, es ezt idebent erezni igazan. Kitesszuk a folyosora, de ott is buzlik... Ugy dontunk, hogy bemegyunk a varosba harman, megnezzuk a domb tetejen a varat, mert az meg kimaradt, majd beulunk valahova inni, enni valamit. Ez igy is tortenik, szepen betekergunk vissza a kozpontba, kozben jokat beszelgetve. A varba meglepo gyorsasaggal teker fel a Violam, bar rendesen megpusztul a vegere, es most is tolnia kell kicsit, de le a kalappal, igy meg nem lattam felmenni hegyre. Mire Triestbe erunk jo kis kondija lesz. Az szerpentinrol gyonyoruen ralatni a Kamniki-Alpokra, hirtelen irigy leszek Matijra, es az osszes ljubiljanaira. Ilyen kozel, ekkora hegyek, hat ez maga lehet a paradicsom... Vegre itt van Viola, folyt. kov. ... Vett egy furdoruhat, es egy rovidnadragot osszesen 20 Euroert. 9-tol 11-ig a bevasarlokozpont pakolojaban voltunk, de azota halisten mar elhagytuk Ljubiljana-t. Na de ott tartottam, hogy feltekertunk a varba. Matij elmeselte, hogy szokott itt lenni filmvetites. Egy hatalmas vaszonra kivetitenek valogatott filmeket, es olcson meg lehet oket nezni a szabad eg alatt. Sajnos most epp nincs itt vetites, de Matija kozben kapott egy telefont, hogy koncert lesz az egyik kedvenc helyukon, ahol most epp valami nyari fesztival van. Mar a varfalon voltunk ekkor, ahonnan eszmeletlen kilatas nyilt a fovaros keleti reszere, es mogotte a Kamniki-Alpokra. Megkerultuk kivulrol a varat, majd legurultunk. Lent Matija megmutatta, hol van a fesztival, majd elgurult ket husos bureket venni. Megbeszeltuk, hogy a kencerten talalkozunk, de persze mar az odavezeto utcan utolert minket. A szorakozohely egy kicsit hasonlitott a Zold Pardonra, annyi kulonbseggel, hogy ide mindenki bringaval erkezett, nem volt akkora tomeg, es nem is volt olyan sznob a tomeg. Vettem harom sort, kozben Viola kiult Mtijaval az utcara, ahol kevesbe volt zaj. Engem meg nem akartam kiengedni az uveggel a biztonsagiak. Na szep, most meg kell innom harom uveg sort... De nem, kapok harom muanyagpoharat, kitolthetem a sort, es az uvegeket elveszik. Ez igy kiraly! Kint leulok a tobbiek melle a padkara, bureket eszunk,  sort iszunk es dumalunk. Megjelenik ket csaj, Tanja, es Katerina, utobbirok kesebb kiderul, hogz Matija volt baratnoje. :) Elfogyasztjuk a ket bureket, majd benyomulunk a koncertre. Hat eleg beteg zene volt, bar azert voltak jo szamok is. Alapjaban veve valami rockzene volt, de nagyon elfajult, felig elektronikus elemekkel tarkitva. Angolul, es franciaul enekelt a vokalos csavo, de egyebkent szloven volt. A fesztival neve egyebkent Trnfest volt, es teljesen ingyenes volt a belepes. Persze nem ugy kell elkepzelni, mint nalunk egy szigetet, vagy egy EFOTT-ot, inkabb olyan volt, mint egy udvar a volgyben.
5-6 szam utan aztan eleg volt a bandabol, megaztan Matija is feltette a bringajat, mert nem az olcsoval jott, hanem a szuperbiciklijevel. Elmentunk Csevapcsicsezni, pontosabban csak mentunk volt, de a hely carva volt. Vegel az egyik setaloutcaban ultunk le a var alatt, gorog kajat enni. A gyrosokat jo sokara hoztak ki, amit persze nem bantunk, mert a sorrel nem igy tettek, es boven volt mirol dumalnunk. Beszeltunk kerekparozasrol, munkarol, penzrol, tortenetekrol, es tervekrol... Matija adozas utan kb. 2000 Eurot keres, azaz fel millat Forintban nezve. Ez azert szep, meg ha Szlovenia kicsit dragabb is, mint Magyarorszag. Persze nem sajnalom tole, eszes gyerek, es szorgalmas, latszik rajta... Bar kisse szetszort az is igaz. 2 ev utan most dobja majd a munkahelyet, mert nem birja elviselni a napi 8 ora gajat. Mikor elmeselem, hogy ez nalam napi 12-15 is lehet az utazassal, teljesen le van akadva. Ad egy tippet, hogy mit kene csinalnom a napi 3 ora utazas alatt: nyelvet tanulni. Igaza van, es meg is fogom lepni... De ott nem mertem neki mondani, hogy meg egy rohadt, mukodo autoradio sincs abban a Corollaban, amivel ingazunk nap mint nap Gyorbe. By the way, Matijanak van egy regi, de massziv kis piros Corollaja is. Ahhoz kepest, hogy mennyit keres, eleg szerenyen el, azt mondja, most nincs szuksege ennel jobb lakhelyre, ez igy nagyon olcso, es sosincs itthon a szobatarsa, raadasul az is kesz rohej, hogy nem kell fizetni a lakbert, ha nincsen otthon. Egyebkent egyeb cuccokbol nagyon jol felszerelt, mindene megvan, ami az outdoorhoz kell. Mikor visszatekertunk hozza, kinyitottam az onfelfujops matracat, es elcsodalkoztam, micsoda jo cucc, ahhoz kepest, hogy milyen kicsi, es konnyu. De errol mar irtam... Ugyanez a josag megvan neki satorbol, halozsakbol, bringabol... De eleg a szo Matijarol, mert mar kozben a Bledi-to melleti kempingbol irok, szoval rengeteg minden tortent azota. Rovidre zarva Ljubiljanat, es Matijat, este meg labat mostam, mert nagyon budos lett a szandaltol a patam, aztan aludtunk hamar. Reggel elszaladt a boltba nekunk (fenthegyta a kulcsat, ugy kellett utanavinni, hogy be tudjon jonni), majd megreggeliztunk, aztan bucsu, es mentunk az Interspar-Hervis komplekszumba, de innentol mar tudjatok, hisz onnan kezdtem irni. De lassuk, mi tortent ma!

Szoval ma 11 magassagaban elindultunk a bevasarolokozpont parkolojabol vegre. Rogton ki a feher murvas varoskerulo korutra. Matija valahogy igy meselt rola, magyarra forditva: bevettek a varost, ott volt regen a fal korbe, ahol most az emlekut, es a ljubiljanaiak hagyomanybol minden evben korbesatalnak rajta... bla-bla... De a lenyeg, hogy jol biciklizheto, es sik. Ez utobbi annyira nem igaz, mert meg lepcsovel is talalkoztunk neha, az egyik helyen le is kellett ternunk par utcat az utvonalrol, hogy kikeruljunk egy combot. De kesobb aztan tenyleg nagyon kellemes kis ut lett, fasorok kozott hajtottunk rajta, csatornak, es kukoricamezok mellett, hol egy ret kozepen, hol egy erdo oldalban. Sot a vegen meg egy tavacska mellett is elhaladtunk. Osszessegeben elmondhato, hogy nagyon kellemes kis utvonal. Kb. kilometerenkent emlekhelyek is vannak rajta, itt el-el uldogelt egy-egy oreg, gondolom a multra emlekezve.
Ahogy letertunk az utrol, jol megszivattam magunkat, foleg szegeny Violat sajnaltam, hogy potyara feltekertettem egy dombra. Ugyanis a franc gondolta volna, hogy meg azon az uton is van bicikliut, amit a terkep egy szimpla autopalyanak jelol... A hulye magyar fejemmel, a hulye magyar elmaradott kerekparos kozlekedesi infrasturkturahoz szokva jo nagyot kerultunk, mondvan, arra ugysem lehet kerekparozni. Hat itt lehetett, kulon savunk volt, mind a ket iranyba. Gyerunk mar odahaza, ott is ilyet akarok, nem igaz, hogy nem lehet keskeny aszfaltsavokkal behalozni az orszagot, nem tartana semeddig, nem kerulne semennyibe, amikor miliardokert epitettjuk az autopalyak metereit. De ettol az emberek tenyleg boldogabbak lehetnenek, tobbet kerekparoznanak, es jobban ereznek magukat, Nem pedig megfulladnank a varosban az unalomtol... Na mindegy, terjunk vissza Szloveniara.
Ahogy Matijas tanacsolta, ahogy elhagytuk az 1-es busz vegallomosat balra fordultunk, le a foutrol, es a kis telepulesek kozotti utacskakon ellaviroztunk a domboldalban. Jobbra tolunk egy lapos volgy volt, ott ment az autopalya, a fout, a vasut, es nem mellesleg, a Szava :) A tuloldalan pedig a szlovenok, pontosabban a ljubiljanaiak altal allitolag nagyon kozkedvelt Smarna Gora nevu hegy. Azt mondjak, ezt is megjarja minden fovarosi egyszer egy evben... Ezeknek ilyen szokasaik vannak... :) Ami szerintem egyebkent nem rossz! Otthon is rendszeresiteni kene egy Janos-hegy, vagy HHH maszast egyszer egy evben a Budapestieknek. Nagy csinadrattat csinalni, szponzorokat, meg minden, aztan hadd szoljon, masszon a nep a hegyre. Ha a Balatont at tudja uszni sok ezer ember 3500 Forintert, akkor egy hegyre is fel tud maszni, ami raadasul helyben van, es ingyen... Fuu basszus, nem tudom mi van velem, de allandoan elkalandozom Szloveniabol, pedig piszok jo hely.
Szoval elkavirnyasztunk ebben a volgyben, mig nem ki nem lyukadtunk egy Medvode nevu telepulesen. Megtalaltam nagy nehezen a terkepen, az irany stimmelt, igy orultem nagyon. Nehez leirni milyen a tajokozodni a szloven tajon. Aki latott mar 1:200000-es Szlovenia autosterkepet, es van fogalma a szloven alutak halozataroll, es a kitablazatlansagukrol (hiszen minek azt tablazni, ugy is csak a helyiek jarnak az ilyen kis utakon - gondolom ez az elv), az el tudja kepzelni, micsoda kihivassal altam szemben. Szoval megerkeztunk ebbe a Medvode-ba, es kiszurtam egy kis boltot. Viola bement vasarolni, en addig a bolt mogotti utca szeleben, egy fas-bokros reszen, elokeszitettem az ebedfozest ket negy kovon. "Otthon soha" fele Maggi Finom Falatok - Paprikas Csirke muaroma izu teszta a menu, nyammiiii :) Viola vett hozza nemi ezt-azt, azokat ragcsaltuk, amig fott a cucc. Vizet a bolttal szomszedos kavezobol kertem, odabent perfekt nyomta az angolt a csaj, rogton tudta mit akarok, kaptam friss vizet, es meg egy terkepet is talaltam a falon, amihez segitseget is kaptam: igen, jarhato az az ut a Szava menten, amin terveztem menni.
Ez remek, csak epp megtalalni nem volt konnyu. 200 meter kerulo utan egy automosoba visszairanyitottak a korforgalomig, amit az elobb elvetettunk. Ez a szakasz Kranjig gyonyoru volt, es viszonylag konnyu. Sik volt a terep, es jottek sorra a szebbnel szebb kis telepulesek, koztuk hol husito erdoben hajtottunk, hol a tikkaszto nap alatt egy mezon, termeszetesen ismet kukoricafoldek kozott :) Egy helyen aztan kozeledni latszott a Szava, es vegre lattunk egy kis utat, ami atvitt az alig 20 meter szeles erdosavon, igy ki tudtunk menni a partra. Pontosabban a sziklaperemre, mert itt a Szava inkabb egy kanyorszeru volgyben folyik. Vagyis fel van dusszasztva, ha mar ilyen pontosak akarunk lenni. A latvany csodalatos, nem kezdek el aradozni rola (ott a kep, van szemetek), mar annyiszor megtettem, hogy magam is unom.
Kranjba erve egy Merkator fogadott, ahova Viola egybol betert gyumolcslevet venni. Ez a muvelet eltartott kb. 20 percig amitol en eleg pipa lettem. Kozben emberek mentek be, es jottek ki a kozertbol, Viola meg sehol. Pedig utobbira meg nok is kepesek voltak, az en Violam meg meg sehol. Mar nem tudtam mire velni a dolgot, bementem es megneztem mi van... A kulonbozo levek szoveget silabizalta ennyi ideig, hogy rajojjon melyik-melyik. Kicsit kiborultam, hogy ennyit kellett varnom mar megint, de aztan tisztaztuk a dolgot. Legkozelebb szol, hogy most bemegy ide vagy oda, ezt es ezt csinalni, es itt jon a lenyeg: X percre! Es akkor en addig elfoglalom magam, mondjuk irom ezt a jo kis utinaplot. De ez igy eleg rossz volt, azt gondoltam, hogy egy perc, es gurulunk tovabb, erre ott dekkoltam majd fel orat. Ja, es a legszebb: a gyumolcsle itt van a satorban a labunknal, bontatlanul :)
Pedig hogy megszenvedett szegeny Violam a Kranj utani tavval. Ha ezt tudom elore, keresunk ott taborhelyet. De ott akkor delutan 3 ora volt, es mar csak 30 kilometerunk volt, a fene gondolta volna, hogy meg kell allnunk, es pihenot fujni erre a napra. Az elso nagyobb folfele a Szava hidtol a kozpontig volt Kranjba, jo kis kaptato, es nem is rovid. Utana leult a lany egy padra, es csak ult es ult, es csunyan nezett ram. Aztan valahogy indulasra lehetett birni, bar par kilomterrel kesebb megint megalltunk par percre pihenni, amig megkerdeztem egy hentesboltban, merre van az arra. Jo iranyba volt, nem vetettuk el az utat. Az kellett volna meg csak... :)
Egy Naklo nevu telepules vegen ugy tunt, vegetert a bringaut, es egy nagy kerekparozni tilos tabla koszont rank a fout szelen. Na szep, most mi lesz!? A falu foutcaja par meterrel odebb futott a fouttol, ide kanyarodtunk be kerdezoskodni, nemigen tudtak angolul, es meg ugy is hulyeseget mondtak, de a terkep kerdesre egy benzinkuthoz megmutattak az iranyt, ahol egy beszedhibas, de annal segitokeszebb ficko kibontott nekem egy terkepet a kornyekrol. Nem lettem vidam a szintvonalak lattam, raadasul emberem azt tanacsolta, kicsit kesobb keljunk at a Szavan a tulpartra, es ott folytassuk Bled fele egy mellekvolgyben. Aha, ez remek, Viola boldog lesz... De legalabb azt megtudtam, hogy a bringautnak nincs vege, csak a bal oldalt folytatodik. Ezt ott valahogy nem lattuk, de most megvan. Ujabb falu, es egy utlazaras-tereles kovetkezik. Persze felpalyas lezarassal, valtakozva engedik a forgalmat a keskeny utra, nem hagyva annyi idot egy ciklusra, hogy egy kerekparos at tudjon erni... Szoval kiraly volt, de ezt meg siman tuleltuk. Hanem a folfele, na az mar nagyon nem izlett itt szegeny Violamnak, tolni is alig birta mar a gepet, utalta a szitut, s benne engem, aki idehota, a bringat, ami nem gurul, es az emelkedot, ami itt emelkedik elottunk. Vegul megelegeltem a szinte egy helyben allast, es ugy dontottam, megrakom folfele ahogy birom, fent leteszem a gepem, es lerohanok Viola kerekparjaert, amivel szinten megrakom az emelkedot, hogy legalabb tolnia ne kelljen. Mikor felertem a sajatommal, lattam, hogy jonnek masok is folfele. Megvartam oket fent, megse a kaptato kozepen allitsam le oket, hogy he haver, melyik ut megyen itt Budara. Ezt a mondatot aztan Toluk hallottam vissza, ugyanis a ket kerekparos baratunk magyarok voltak. Erre en kerdeztem ra, mert nehony mondat utan olyan ismeros volt az angol akcentusuk, mintha csak magamat hallanam. Raadasul a ket srac szinten Bled fele tartott, igy meg jo nehonyszor talalkoztunk aztan. Eleinte azert, mert elbizonytalanitottam oket a kerdeseimmel, es megalltak ok is kerdezoskodni a helyiektol. Aztan egy keresztezodesben bevartak, mert nagyon nem volt tiszta, merre tovabb Bled fele, de ok mar tudtak az iranyt, es megvartak vele. Aztan meg egy boltnal is megalltak bevasarolni, innentol egy-ket falut egyutt mentunk. Szoval egesz szepen koboroltunk igy mar negyen a Szava menten. De ok gyorsabbak voltak, igy altalaban az volt a vege az ilyen kis kozos meneseknek, hogy elkoszontunk azzal, hogy kerjek ki a soromet a bledi kempingben, de ha nem jonnenk, inkabb igyak meg, mint hogy megmelegedjen. Kozben Viola egyre nehezebben viselte az olykor 10-12%-os emelkedoket. Hiaba, O nem az, akinek ezektol a tablaktol felcsillan a szeme, es arra gondol, de jol fog csorogni rolam az izzadsag, mire felerek a tetejere. Har rolam csorgott, nem egyszer eljatszottam, hogy felhajtottam a sajat loval, majd lecsattogtam a szandalban a Violaeert. Most futottam eloszor 10 meternel tobbet a Hungaria Kupa elso napjan tortent reszleges bokaszalag szakadasom ota, jelentem megy minden gond nelkul. Talan holnap korbe is futom a Bledi-tavat. Mert mar ideertunk, itt vannak a sracok is, kozben be is mutatkoztunk egymasnak, szoval a ket arc Peter es Csaba. Ugy volt, hogy egyutt vacsizunk a kemping ettermeben, de vegul ezt lefujtok, mert Viola olyan hullafaradt, hogy teljesen kidolt, bebujt a halozsakba, es alszik. Azt sem tudta megvarni, amig elkeszul a vacsi, baconos galuskaleves, es sajtos-sonkas teszta, a levesbol meg evett, de utobbinak mar a szaga sem izlett neki. Valami idiota show ment az elobb nem messze egy hangosbemondobol, de nem tudtuk kitalalni, mifele vetelkedo, vagy mi a fene megy, evoversenyre tippeltunk, de lehet, hogy csak valami egyszeru tombola volt, nyugateuropai modra... Mindegy, a lenyeg, hogy vege. Ja igen, es itt is rengeteg a magyar, a mosdoban hallottam egy apukat ahogy a kisfiat rendreutasitja: "Es a kezmosas?!?" :) Aztan idelepett hozzank egy csavo is sorrel a kezeben, hogy Do You speak english, es hogy hogyan van ez, hogy mi itt kint a kemping elotti reten satrazunk? Persze magyar volt, igy magyarul elmondhattam, hogy itt sem ingyen satrazunk, de valamivel olcsobban, 8,70-ert per fo per ejj. Kozben mindjart ejfel, Viola teljesen elaludt es almaban beszel, a tavolban valaki gitaron jatszik, kihult a teszta maradeka, es valakik nagyon nyomjak az ipart az egyik szomszed satorban. Megyek, fogat mosok, es alszom. Szep kis nap volt, Violat holnap valahogy kiengesztelem, korbetekerjuk a tavat, es csak ha van kedve, akkor gurulunk at a Vintgar szurdokot megnezni.

Hol is kezdjem, lassan ket napja nem irtam. Most itt vagyok a Bohinj-to partjan, egy Merkator ikozert elott. Viola vasarol (hoz nekem 4 uveg Radlert, rakaptam a cuccra...). Egy igen szepen osszerakott tandem mellett all a kerekparom. Tarcsafek van rajta, elso telo, meg minden, nagyon popec.
De kezdem az elejen, a tegnap reggellel, ahol abbahagytam. Aztan, ha megjott Viola, megyunk vissza Bledbe a kempingbe, es majd folytatom, valahol, valamikor... Szoval reggel bevasaroltunk a kemping melletti Merkatorban, zsomlet, felvagottat, konzerv halat, es Brie sajtot! :) Ezeket szepen elfogyasztottuk egy polifoamon a sator elott, majd indult a nap. Reggel megfurodtem a Bledi-toban, csodaszep az egesz, a viz nem is olyan rohadt hideg, mint vartam, mellettem kacsak, feher, es szurkehattyuk uszkalnak, es hat a kilatas, az nagyon pazar. A var a szikla tetejen, es a templom a szigeten, korbe pedig hegyek, nem is kicsik. A strand utan aztan osszeallt a banda: Peti, Csabi, Viola, es en, igy dagadt 4 fosre a csapatunk, Viola mar 3 pasival nyaral ket napja :) Na jo, most epp nem, most kulonvaltunk ujdonsult magyar baratainktol, ok meg elmentek valami Sasice vagy milyen Slaphoz, azaz egy vizeseshez a to tuloldalan, majd eszakrol probaltak meg visszajonni erre az oldalra. Valoszinu mar elottunk vannak, mert mi meg megalltunk strandolni. Na de megint ugralok az idosikok kozott. Szoval tegnap reggel igy negyen indultunk utnak, jobbrol kezdtuk el kerulni a Bledi-tavat, mert igy jott ki jol mindig, hogy hatulrol susson a nap, ez a fonykepezesnel nagyon fontos, igy szulethetnek szep fotok. Es szulettek is dogivel. Viola kozben kijott a boltbol, egy nagy kosarat tolva magaelott. Jo nagy sor volt, es most etnyleg csak ezert maradt el sokaig. Amit nem bantam, mert addig irtom. Szoval azota mar itt vagyok a Bledi-to partjan, szol a srampli, gyerekek jatszanak mellettem, es Radlert iszom. Kb. este 8 van. Jol jottunk visszafele Bohinjtol, vegig lejtett. Na de ott tartottam, hogy elmentunk negyen a to korul. Bled varosaban szereztunk egy ujabb terkepet, es celba vettuk a Vintgar kanyont. Vagy szorost, vagy en nem is tudom minek hivjam. Leginkabb egy volgynyi Szlovak Paradicsomra hasonlit. Nehany kisebb kaptaton fel kellett kapaszkodnunk az odafele vezeto uton. Ezeknek Viola nem igazan orult, leven, hogy a mai az egy pihenonap, vagy mi... :) De vegul csak felertunk, es nem is volt olyan messze. 4 Euro volt a felnott jegy, es 3 a diak. A volgy gyonyoru, tele vizesesekkel, es a viz kristalytiszta, latni benne a halakat. A Szovak Paradicsomnal jobban ki van epitve itt az ut, rendes fa hidakon keresztezhetjuk a patakot, illetve a sziklakon is egy korlatos, fapallos seteny megy vegig, sehol se kell kapaszkodni lancokba, vagy ilyesmi. A volgy kb. 2 km hosszu, de a vegen mar unalmasabb, laposabb. A tulvegen is be lehet jonni, mi itt fordultunk, es mentunk vissza a lelancolt bringakhoz. Kozben Csabival es Petivel minden felerol beszelgettunk, leginkabb persze kerekparturakrol :)
Idefele lattunk egy ettermet, oda most visszakapaszkodunk, es ott ebedelunk. Violaval ketten egy rantottsajtot hasabbal, es egy pork steaket steak potatoes-elt eszunk, mind a ketto finom, bar a hus kicsit durva volt. De a Lasko pivo meg mindig finom. Peti makaronit tolt, Csabi pedig ugyanazt a steaket, mint en. Kozben persze folytatodott a diskurzus, most mara munkarol, meg egyebekrol is.
Visszefele gurulas, egeszen addig a keresztezodesig, ahol a varba agazik le egy ut. Na ez az ut durvan meredek... A sracok feltekertuk a felso parkoloig, mi Violaval feluton lelancoltuk a bringakat egy piizerianal, es onnan gyalog mentunk tovabb. A var belepe 7 Euro, huzos, de ha mar itt vagyunk, bemegyunk... Csabi szerint azert lehet ilyen sok a belepe, mert mindenki igy gondolkodik: bemegy, kerul amibe kerul, ha mar itt van. A var szep, kivul is, belul is, de ami itt messze a legszebb, az a kilatas innen a tora. Es direkt igy kalkulaltunk, hogy delutan-este erjunk ide, amikor nem szembol sut a nap, hanem hatulrol. Ez most csak felig meddig igaz, de meg mindig jobb, mintha szembol sutne. Keszul vagy szaz foto, aztan megnezzuk odabent a museumot is. Semmi kulonos nincs bent, regi butorok, ekszerek, kalyhak, viszont ami erdekes volt, hogy lathattunk egy animacios videot a Bledi-to letrejotterol: anno, mikor meg hidegebb volt, gelccserek boritottak itt mindent. Aztan ahogy kezdett ciklikusan visszahuzodni a jeg, mindig magautan hagyta a hordalekat, egy ilyen hordalek sav most a termeszetes gatja a tonak. A museum utan meg felmentunk az egyik varfalra, illetve a tobbiek vasaroltak kepeslapot (en mar csak az e-mailben hiszek...). Vegul visszagurultunk a kempingbe, ezzel egy teljes kort leirva a to korul. Petivel eddigre mar kitalaltuk, hogy mi beuszunk a szigetre, sot, korbeusszuk azt, otszor jobbrol, orszor balrol! Petirol meg azt kell tudni, barmikor eszik egy falat kajat, az neki 3 hetig eleg. Persze eddig meg sosem vart addig a kovetkezo etkezessel :)
Szoval beusztunk a szigetre. Jo kozel volt, es egyszerre nagyon messze, mert lassan haladtunk fele. A sziget csodaszep kozelrol is. Felmasztunk a lepcson, es korbesetaltuk a templomot. Mashol is van steg, nem csak ott ahol a nagylepcso vezet fel a templomhoz, na es persze egy kisebb vendeglohoz. :) Zavarban is erezzuk magunkat, itt falngalunk csuromvizesem, raadasul en csak egy fecskeben, es egy uszoszemuveggel a fejemen. Elegge le lehet vagni, hogy uszva erkeztunk. Bar rajtunk kivul senki nincs itt igy. Visszamaszunk a vizbe, Peti problemazik itt egy percet, ugy akar belemaszni, hogy ne legyen vizes a haja. Erre mondom neki, hogy na majd en megmutatom, beugrok ugy, hogy nem lesz vizes a fejem, es ha sikert, akkor o is ugy maszik be a vizbe. Hat sikerult, az en fejem nem lett vizes beugraskor, de akkorat frocskoltem, hogy az ove igen. Megkerultunk a szigetet, majd visszafele vettuk az iranyt a kempingig. A 5-5 megkerulest elnapoltuk, ugyis kioltja egymast a ket irany. Amig visszaertunk a kempingig, Peti meselt a fel ev finnorszagi erasmusos tartozkodasarol, en pedig az atheni kerekparturarol. A parton meg megittunk egy-egy sort, illetve Radlert negyesbe, aztan lassan fellottuk a pizsamat, hisz holnap is van nap.
Ez a holnap mar tegnap volt, mert kozben eltelt megegy nap. Ezt a napot a Bohinj-to korul toltottuk, ugyhogy inkabb nyitok ra egy uj bejegyzest egy uj cimmel.

Ejjel esett az eso, na nem olyan nagyon durvan, es nem is sokaig, de esett. Es nagyon jol tette, hogy ejjel esett, jobbkor nem is eshetett volna. Reggelre mar ujra szep idonk volt, a sator pedig ismet helyt allt, egy cseppet sem azott be. Persze ehhez az is kell, hogy az utobbi idoben sportot csinalok abbol, hogy hibatlanul allitom fel a satort, mindent megkotve rajta, es minden coveket felhasznalva, mindent kihuzva rajta. Mondjuk a teljesseghez hianyzik nehany covek, de ezt mar emlitettem. (gyk: karacsonyra johet egy tartalek covekkeszlet a jezuskatol...)
Szoval reggel a szokasos kort lefutottuk a kozertben, ahol volt egy kis affer az uvegvisszavaltassal, illetve 7 Euro felett akartak adni 10 deka felvagottat, de tisztaztunk minden felreertest, es ujra csak 4-5 Euro korul fizettunk a reggelinkert, ami csak a Camambert sajtban tert el a tegnapitol. Furcsa, hogy itt ezek a sajtok az olcsobbak. Eredetileg 9-re terveztuk az indulast, amit aztan fel 10 lett, igy aztan valamivel 10 elott mar uton voltunk :)
Rogton egy kis kaptatoval kezdtunk, majd lekanyarodtunk a Bohinjkso Jezero fele vezeto utra, ami egy urolt lefeleben folytatodott. Az ut gyonyoru helyeken vitt, es nehany nagyobb kaptatot leszamitva csak eppenhogy emelkedett, es azt is egyenletesen. Ezt persze egyikunk sem erezte, meg en sem, holott en tudtam, hogy muszaj emelkednie, hiszen a Sava Bohinjska patak volgyeben haladunk folfele, es a ket to kozott is van jo ketszaz meter kulonbseg a tengerszinthez merve, es persze a mai napi celalomasunk, a Bohinj-to javara. Nehany kilometerrel a to elott, Bohinjska Bistricaban talaltunk egy pekseget, elkoltottunk egy vagyont ket burekre, amiket eltettunk kesobbre, ehesebb idokre. Alig gurultunk tovabb, egy fapallora lettunk figyelmesek az ut mellett. Szepen oda volt rogzitve egy betonalaphoz, es egesz jol benyult a patak fole. Kimasztunk a vegere egy-egy fenykep erejeig. Aztan tortent, hogy jott lefele egy rafting - vagy inkabb csak extrem kenu csapat a folyon, es megalltak ebben a kanyarban egy kis pihenore. Sorra kimasztak, es elkezdtek ugralni a pallorol a vizbe. Mi meg csak neztunk... Persze ok bukosisakban voltak, es mentomellenyben. Megkerdeztem az egyik csapatvezetot, ekkor mar egy szal fecskeben, hogy biztonsagos-e mentomelleny nelkul beugrani: Is it safe to jump without a life-jacket? Ezen a mondaton mindenki nagyot vidult, a valaszadas helyet pedig csak egy mosolyt, es szettart kezeket kaptam. Ezek szerint biztosan lehet ugralni :) Csak addig voltam olyan bator, es nagyszaju, amig ki nem mentem a pallo vegere ujra, most mar azzal a gondolattal, hogy mindjar le fogok ugrani a jeghideg vizbe. Kellett egy kicsit meg szokni a gondolatot, mire raszantam magam. Ugrottam, zuhantam, csobbantam, tele ment az orrom vizzel, de szinte rogton kint voltam ujra a felszinen, alig sullyedtem ala. Aztan jott Csabi! Szinten hosszas gondolkodas utan o egy hangos "anya" kialtassal rugaszkodott el a pallotol. Aztan jott Peti, talan o pocsolt a legkevesebbet. Nekem eleg volt egy kor, de a tobbiek ugrottak megegyet, Csabi nem hagyhatta ki "apa"-t sem a bulibol :) Aztan emlitette, hogy van meg egy huga is, de ket ugras boven eleg volt. Mikozben visszaoltoztunk bringas szerkoba (mar aki nem abba ugralt :D), erkezett egy sok gyerekes csalad autoval. Az elso kolok lazan odasetalt furdogatyaban, ledobta a torolkozot egy korlatra, majd kisetalt a pallora, es mintha csak a kozertbe ugrott volna le egy turorudiert, belevetette magat talpal a vizbe. Nekunk nem sikert ilyen szep talpasakat ugralni.
Ket kilometerrel a pallos tortenet utan megerkeztunk a Bohinj-to partjara, pont oda, ahol a kifolyasa van, innen ered a patak, amibe az elobb ugraltunk. Tovabbhaladtunk a to menten, kb. 5 kilometert a felvonoig. Azt terveztuk ugyanis, hogy felmegyunk lanovkaval a Vogel nevu sikozpontba, ahonnan gyonyoru kilatas nyilik a tora.  12 Euro volt a retourjegy az elso, kabinos felvonora. Kicsit odavag az ara, de ha mar itt vagyunk, tudjatok... :) Felorankent jar az also kabinos, igy volt jo husz percunk, ezalatt elfogyasztottuk a burekeket, majd jott a felvonozas. Akkora tomeg volt a kapuk elott, hogy azt hittuk, nem ferunk be. Persze siman felfert mindenki a cable-carba, ami akkora, mint egy fel busz. Meg tancolni is lehetett volna, annyi hely maradt. Egyesek persze inkabb a rosszulletet valasztottak, egy-egy ember nagyon rosszul viselte a liftezest, szo mi szo, meg tudom erteni. Eleg durvan elkezdtunk emelkedni, nekem is vegig pattogott a fulem, de ez meg hagyjan volt, az oszlopoknal szoget valtott a drotkotelpalya, amit abbol ereztunk meg, hogy elkezdett kilengeni a kabin, meghozza nem is kicsit. Kozben persze ordito melyseg alattunk, pillantrol-pillanatra nagyobb, mert szo szerint szaguldunk felfele a sziklak es a fenyvesek felett. Hamar fent is voltunk.
Patinans bufe, odabent huzalokkal, odakint gyonyoru kilatassal a sipalya fele. Sajnos a Vogel kodben van, de azert meg fel lehet menni valameddig. Egy rodig piheno utan lesetaltunk a kozeli rovid sipalya aljara, ahol egy negyes doppelmayer felvonora neveztunk be 2-2 Euroert. Rajtam kivul senki nem siel a tarsasagban, igy nekik ez teljesen uj elmeny volt, es Violat leszamitva a tobbiek nagyon elveztek. De ez jol latszik a keszult kepeken is: Petinek es Csabinak fulig er a szajuk, kozben Viola csukott szemmel, es osszeszoritott szajjal, talan arra gondol, hogy erjen mar veget a libeges. Fent a sipalya tetejen mar tenyleg hideg volt, elokerultek a dzsekik. Felmasztunk a torpefenyok kozott egy kozeli apro csucsra aminek a tetejen egy kereszt magasodott. Itt ujabb tucat foto keszult a korulottunk elterulo hegyekrol. Na es a vegen egy csoportkep is a negy fos magyar teamrol. Sajnos a Triglav nincs a hatterben, felhoben volt. Lefele Violaval gyalog mentunk, mert nem vallalta ujra a Doppelmayr bulit, hiaba probaltam hosszasan rabeszelni, vegul a szenaval felszort, de amugy tiszta ko sipalyan ereszkedtunk vissza. Ehhes segitsegkent szereztem egy elszaradt torpefenyo agat bot gyanant. A sracok persze a levegoben kieloztek feluton, de odalent megvartak, a kozepso allomasra mar egyutt setaltunk fel. Ismet az orrunk elott ment el a felvono, amit annyira nem bantunk, mert Viola talalt egy teraszt, ahonnan meg tisztabb kilatas nyilt a tora es a szemkozti hegyekre, mint ott, ahol az elobb kiszalltunk a kabinosbol. Itt aztan ugy elrepult a fel ora, hogy eszre sem vettuk. A kilatas valami fantasztikus. De ennyi legyen is eleg, megfogadtam, hogy nem aradozok, beszeljenek a kepek. Lefele meg nagyobb tomeg volt a kabinban, es benne rengeteg magyar, es egy idiota angol, aki a hatan vitte a gyereket, de ugy, hogy majdnem razarodott az ajto a kicsire. Lent szetvaltunk a sracoktol, ok elmentek megnezni a Slap Savica-t, azaz a Savica vizesest, mi pedig elindultunk visszafele egyenest. Most megalltunk a templom mellett, amit idefele csak kivulrol fotoztam le, mert Viola kozben megtudta az utikonyvebol, hogy az idei evtol latogathato belulrol is a frissen felujitott kis templom. Most megnezzuk belulrol is, csodaszep a kis templom.
A to keleti sarkan ugy dontunk, hogy furdunk egyet. Megkeressuk a strandot, es atvedlunk furdoruhaba. Violanak jo husz percbe telt, mire ravette magat, hogy nyakig meruljon az amugy tenyleg eleg hideg vizbe. De utana mar annal inkabb elvezte, szerelmes lett egy faronkba, es azon uszkalt fel-ala. Ez a strand egyszeruen fantasztikus volt... Az a tiszta viz, es az a kilatas korbe a hegyekre, valami fantasztikus az egesz, nagy feelingje van. Bar hidegebb mint a Balaton sokkal, de azert a par fokert karpotol a taj. A nap ekkor hol sutott, hol nem, de amikor azt tette, akkor eszmeletlen jol nezett kis a part menti sekely viz. Mikozben furodtunk, egyszer csak egy paplanernyos kezdett el korozni folottunk, majd leszallt a kozeli reten. Ezek a szlovenek tudnak elni, es van is hol nekik... Rafting, canyoning, sikloernyo, paplanernyo, bicikli, tura... Es ezt mind ki is hasznaljak. Ahogy gurulunk visszafele Bistricanak, tele van plakattal az ut szele, sorra hivjak az embert az extrem turakra. Itt mentunk be a Merkatorba a 4 Radlerert, es itt kezdtem el irni az elozo bejegyzest. Azota visszatekertunk Bledbe, es a tobbiek szamara is vilagos lett, hogy bizony az az ut arrafele lejt. Violam sokszor 25-30-al szaguldozott egesz hosszan. Es vegre most mar raszokott, hogy az osszes sebesseget hasznalja ami csak van. Kb. feluton Blednek visszafele megalltunk, elhagytam nemi ballasztott, es megittunk egy Radlert frissito gyanant. Akkor lattuk az uton elsuhanni Csabit es Petit. Azt hittuk, mar reg elottunk vannak, de ok is megalltak vasarolni. Elmeseltek a vizesest, es hogy nem sikerult a tavat eszakrol kerulniuk visszafele, mert nem talaltak meg az utat. A sracokat elengedtuk, nem akartuk meg most is feltartani oket, mas tempot hajtanak, es igy meg tudnak nekunk is venni egy narancslevet es egy Laskot, ha nyolc elott visszaernek a kempinghez. Megbeszeltuk, hogy este a parton meg egy sorre talalkozunk.
Amin meglepodtem, hogy vegul mi is visszaertunk fel nyolcra, Viola tovabb szaguldott, es meg a vegen a nagy folfelet is megtekerte. Pedig idefele hogy majrezott elore, hogy ez majd milyen rossz lesz visszafele. Hat nem lett az, 65km-t tekertunk ma, es Viola nem borult ki egyszer sem, sot minden tekintetben elegedett a nappal. Igy en is :)
Este letettuk magunkat a toparti strandon, Viola elment mosakodni, addig en irogattam meg kicsit, majd szepen megvacsoraztunk konzerhalat, es majdkremet, Radlerrel leoblitve. Jo ez a limonades sor, csak 2% alkohol van benne, finom, es megmarad vele a sorivas feelingje, ugyanakkor nem rugok be tole - amire annyira nem vagyom mar. Megerkeztek a sracok is kicsit kesobb, Peti ujra korbeuszta a szigetet otszor jobbrol, otszor balrol, mire kimaszott, uszohartyakat novesztett, es Csabinak is megfott a tejszines-csirkes maggi-tesztaja. Ugy latszik mindenkinek ez a finom falatok a kempingezos slager kaja. Ujabb jot beszelgettunk minden felerol, es most mar kontaktot is csereltunk, az e-mail cimek melle felirtam vagy 6 weboldalt a kis lapocskara, amiket vagy en szerkesztek, vagy hasznosnak tartom oket szamukra is. Jo kis kozos elmenyeket szeretunk veluk, jol elvoltunk egyutt (ha kerekparturaznak, ez mar alap...), es jo sok kozos temank is volt.
Ma mar pentek reggel van, ma odebb allunk a Bledi-to partjarol Violaval, Krajnska Gora a cel, es holnap a Vrsic hago. Este megint esett, de reggelre elallt, es most epp azon gondolkozik, hogy essen, vagy susson. Nem mindegy, mert amig irtam, Viola mosott, es most szaradnanak a ruhai.
Na megyek, feltoltom a kerekparral-szloveniaban.blog.hu -ra az eddigieket, mert kozben kiderult, hogy megis sikerult kitennem a tartalmat. Aztan meg osszefutok a sracokkal, szolok Csabinak, hogy hazakuldheti a linket a baratnojenek, aki igy olvashat mar most az itt eltoltott kalandokrol. Bar ketlem, hogy vegig kepes valaki olvasni ezt a kisregenyt. :)

Krajnska Goraban vagyunk. Egy Youth Hostelben. Azt hittem, hogy csak Londonban vannak kabinos furdoszobak, de nem, itt is kitalaltak oket. Hogy miert nem satrazunk? Odakint szakad az eso. Nem kicsit, nagyon!!! Es nem egy perce, nem is egy oraja... Na de kezdem az elejen. Ott hagytam abba, hogy reggel borus volt az ido, hol esett, hol sutott a nap. Elmentunk boltba, megreggeliztunk, elkeztunk osszepakolni, kozben megjelentek a sracok, dumaltunk veluk, meg doglos napot tartanak, az egyetlen programjuk, hogy beeveznek, vagy bevitetik magukat a szigetre valahogy, a lenyeg, hogy tudjanak fenykepezni (uszas ehhez nem jo...). Invitaltak minket is, de rank meg kilometerek vartak, indulni kellett. Szepen lassan osszeramoltunk, felmalhaztuk a kerekparokat, kifizettem 52 Eurot a harom ejszakaert a kempingben, vagyis inkabb a kemping elotti reten levo par negyzetmeterert, ahol satraztunk. Na meg a suhanyert, a budiert, a wifiert, az egesz infrastukturaert. Vegulis megerte, a Balatonon se lett volna olcsobb, es ez a hely azert megis komolyabb. Legalabbis szamomra ezek a hegyek ott vannak a szeren, pedig imadom a Balatonfelvideket is. Az eddigi utinaplot vegul megsem toltottem fel a honlapra, elkezdtem, de korulmenyes volt, es nem akartam vele annyit tokolni, draga most az idonk, majd otthon utolag felrakom ekezetekkel, a lenyeg, hogy most legyen minden leirva. Szoval utra keszek voltunk, elbucsuztunk a sracoktol, majd elindultunk Bled fele a toparton. Ekkor meg derus volt a hangulatunk, pedig egyszer mar eleredt az eso a pakolas kozben. De mikor indultunk, epp nem esett. Bledben szereztem megegy terkepet a kornyekrol, mert amit eddig hasznaltam, mar cafatokban volt. Akartunk enni egyet a hires bledi kremesbol, de mikor meglattam a 2,5 Euros arat, hamar lemondtunk rola mind a ketten. Bledrol kifele menet egy kicsit elkavartunk, de utolag meg talan jobb is volt igy, mert bar beletettunk egy plusz kilometert igy, de ezalatt egyenletesen vettuk fel a szintet. A Szavan valo atkeles most kalandosabbra sikeredett, mint idefele. Mar otthon kineztem ezt a kis utat Gmajna es Breg fele, de nem gondoltam volna, hogy ilyen kicsi. A lefele menet meg hagyjan volt, keskeny aszfaltuton dongettunk le az apro hidig, amin eppencsak atfer egy auto. Nem is tudtam fenykepezni rendesen a hidrol, mert epp jott egy. Ami viszont meglepo volt, az az, hogy a hid utan vegetert az aszfalt. Murvas uton kapaszkodtunk felfele, Viola nem szolt egy szot sem, csak tekert, tekert, amig birta, aztan mar csak tolta... A vegen aztan letettem a bringam, feltekertem az ovevel, majd visszarohantam a sajatomhoz. Rajottam, hogy igy a leggyorsabb, es igy kell Violanak a legkevesebbet kinlodnia. Eddig mindig a sajatommal siettem elore, es tettem le fent. Mire utolertem Violat, mert fent volt a sik reszen Breg kozepen.
Kikavarogtunk a foutra, majd irany Jesenice. Hat nem valami szep varos, eddig ez az egyetlen ronda hely, amit Szloveniaban lattam. Persze meg ezt is ki lehetett birni. Az ido bar borus volt, nem esett, es meg melegunk is volt. Viola kinezett maganak egy Merkatort, ami minden bizonnyal valami nagyobb fajta lesz, mert kb. 500 meterenkent ki volt irva, hogy mennyire van meg, es merre. Aztan mikor odaertunk, jott a nagy csalodas, zarva. Igazabol minden zarva volt mar, pedig pentek delutan van. Visszamentunk az uton 50 metert, ahol lattam egy szimpatikus pizzeriat. Megebedeltunk itt, es nagyon nem bantuk meg. A pincer csaj tudott angolul, es meg azt is elmondta, hogy valami unnep van ma, azert van zarva minden, de holnap rendes nyitvatartas lesz. Tok vidam volt a csaj, amikor a szamlat adta, elnezest kert, hogy o ugyan tud angolul, de a szamokkal bajban van, es igy csak mutatta, hogy 13,80 a vege. Ez nagyon megerte itt, mert majdnem a pizzak felet eltettettuk, es meg inni is ittunk. Erdekes, hogy mindenki ilyen vidam itt a szloveneknek, reggel a kemping melletti Merkatorban is az osszes alkalmazott vidam volt. Ez tok jo, otthon kar, hogy ritkan tapasztalok ilyet.
Szoval beramoltam 4 hatalmas szelet pizzat a kormanytaskamba, es ujra utrakeltunk. Mint kiderult, mar Jesenice legvegen jartunk. Tekertunk par kilometert a fouton, majd egy kerekparos tablat kovetve letertunk balra. D-2-es jelzes, azt mondja, itt balra 18 km Kranjska Gora. Ez tetszik nekunk, leterunk. Gyonyoru kis uton egy mezo oldalaban becsorgunk Mojstrana falucskaba. Megallunk a Bistrica pataknal egy kicsit, Violahoz odajon egy cirmoscica. Kifele menet a falubol mar majdnem azt hittem, hogy az egesz kerekparos jelzes csak arra ment ki, hogy tegyunk egy kiterot a falun at, de nem. A tablak rekuldenek minket egy murvas utra, ami aztan egy nyilegyenes toltesen folytatodik. Biztosan ez a Szava gatja. Hol kis erdoben haladunk, hol mezokon at, de mindig nyilegyenesen, vegig a murvas uton. Bar nincs aszfalt, de jobb itt, mert auto sincs, es tudunk egymas mellett tekerni. Az elso hidon athajtva aztan egybol leesik, hogy nem gat ez a toltes, amin tekerunk, hanem egy egykori vasutnak a nyomvonala. A hid ugyanis rozsdas volt es oreg, es kisse tul lett volna meretezve a kerekparosforgalomra. Ami viszont jo volt, hogy innentol egy tok jo kis aszfaltos utban folytatodott a kerekparut. Meg szaggatott felezovonalunk is volt, mint az autosoknak. Epp csak nem volt 6 meter szeles az ut, csak ketto. Viszont a taj, amin haladt, nem valtozott, hacsak nem lett meg szebb. Ujabb fapallos vasuti hidak jottek, majd egy kisebb nyaj egy fekete barannyal, es... Mar csak par kilometerre lehettunk Kranjska Goratol, mikor az egyik hidnal bizony kemenyen eleredt az eso. Eloturtam nagy nehezen a dzsekiket, es a ponyvat, felverteztuk magunkat a viz ellen ahogy tudtuk, de az eso nagyon kemenyen esett. Azert miutan szereztunk meg Viola ket labfejere egy-egy nejlonzacsit, nagy nehezen raszantuk magunkat az indulasra. Kegyetlenul esett, es hamar jol megaztunk. Mar nem is tudom hogyan, es miert, de visszakavarodtunk a foutra. Itt Viola kiszurt egy kis fedett reszt, es behuzodtunk egy szelektiv hulladekgyujto kontenereket vedo kis teto ala. Vartunk par percet, de az eso csak nem akart alabb hagyni, sot... En meg kezdtem fazni, es gondolkodni, hogy nem lesz ez igy jo. Ja, szandalban voltam, es zokniban! Mar a hid utan eldontottem, hogy ma valoszinu nem satrazas lesz az esti szallas, mert szaritkoznunk kell, es ilyen idoben remalom az egesz satrazos tortenet, a felallitas, a bontas, a szaritas... Ilyen esoben, bele se merek gondolni. Irgalmatlanul szakadt. Mi meg ott alltunk a kukak mellett, es csak neztuk, es neztuk, ahogy a hegyeink eltunnek a szurke kodben, es a pocsolyak pedig csak nonek, es nonek... Mi pedig csak itt allunk, es fazunk. Viola lecserelte az azott dzsekiet egy polar pulcsira, en pedig kivetettem magam az esobe szallast keresni. Harom ilyen kort futottam, de mind hiaba, mindenutt telthaz van, agusztus kozepen mindenki tele van nemetekkel, olaszokkal... Remek, ezt nem hiszem el. Azert megkerdeztem ket helyen az idojarast is, azt mondtak, holnap jobb ido lesz, es holnap utan is. Ez azert mar biztatobb. De leginkabb annak orulnek, ha most azonnal jobb ido lenne. Mire megtekertem ezeket a felesleges koroket, meg jobban szetaztan, volt, hogy annyira allt a viz az uton, hogy kenytelen voltam benne hajtani, persze ekkor felverodott a szinte mezitlabamra a koszos, jeges le. Kicsit tele lett a tokom... Probaltunk leulni Violaval egy a kontenerek melle dobott csomagoloanyagra, de az szettort, es kulonben is mozognunk kellett, hogy ne fagyjunk meg. Ereztem, hogy nem allhatunk itt tetlenul ez alatt a teto alatt, mert ez az eso nem ugy nez ki, mint ami mindjart el fog allni. Neha ugyan ugy tunt, mintha alabb hagyna, de aztan annal jobban rakezdett, es mar dorgott, villamlott is.
A tetonk mogott egy udvaron lattam egy nyitott, sufniszeru epuletet, megneztem kozelebbrol, a foldszintje eleg lepukkant volt, csak tarolasra hasznaltak. De egy letra felvitt az emeletre, es amennire latni lehetett lentrol, odafent kulturaltabbak voltak a korulmenyek. A szomszed udvaron az eresz alatt meglattunk egy fickot aldogalni, mintha vart volna valakire. Odaszaladtam hozza, es megerdeklodtem a pajtat, de az sajnos nem az ove volt, bar a haz, ami elott allt, az o otthona. Kerdeztem tole  is a szallast, mire gondolkodoba esett, es vegul eszebe jutott egy hostel innen nem messze. Vegre, Neki volt annyi esze, hogy bement, es odatelefonalt, van-e szabad szobajuk! Es volt! Raadasul csak 12 Euro, ami itt olcsonak szamit. Meg megkerdeztem az idojarast, o mar nem szolgalt ez ugyben olyan jo hirekkel. Azt mondta, ma meg holnap marad a vacak ido, es csak aztan lesz jobb. Ezt persze Violanak nem mondtam el, nem akartam letorni, es kulonben is, ketten meg azt mondtak, mar holnap jo ido lesz, ha hiszunk a statisztikanak (es ha az idojaras is ismeri), akkor holnap jo idonk lesz. Emberunk meg azt is folajanlotta, hogy lecuccolunk nala, es elvisz minket kocsival, a bringak miatt pedig ne aggodjunk, mert itt nem lop senki. Es kozben oszinten mosolygott, mint aki buszke arra, hogy a kornyezeteben mindenki becsuletes ember. En hittem neki, de megsem fogadtam el az ajanlatat, ki tudja, mikor al el az eso, es hogy vegul mi lesz a mai napunk vege... Amikor azt kerdem tole, hogyan talalunk oda a hostelhez, behiv, es lerajzolja nekem egy papirra, kozben magyarazva. Vegul elismeteltem neki, igy a papirt el sem hoztam, csak elazott volna, Hiaba, a tajfuto ver: vissza balra az elso uton a kerekpar utra, azon tovabb kb. 10 percig, elhaladunk majhd egy temeto mellett, aztan ujra talalkozik a bringaut a fouttal, itt atmegyunk a tuloldalara a foutnak, fel a gyalogosjardara, ami at fog menni egy mar ismert vasuti hidon, aminek a tuloldalan jobbra egy golfpalya fog elterulni, ennek a tuloldalan ott lesz a Hostel, nem lehet elteveszteni. Nagyon megkoszontem a segitseget, es mar rohantam is vissza Violahoz. Visszavette a vizes dzsekit, talaltunk ujabb zacskokat a labara, es utrakeltunk a szakado esobe. A lelkere beszeltem, hogy birja ki, most kemenynek kell lenni, es muszaj lesz menni, barmennyire is szar dolog ebben az undorito, szakado esoben tekerni. Megtalaltuk a bringautat, szamoltam a perceket, suhant mellettunk az amugy gyonyoru, de most azott taj, es jott minden, ahogy az emberunk az elobb elmondta. Szemben a hegyeken sipalyakat pillantottam meg, innen tudtam, hogy mar Krajnska Goraban vagyunk. Hat nem igy kepzeltem el a megerkezest erre az allitolag amugy nagyon szep helyre. Megtalaltuk a szallodat, epp mikor megerkeztunk, akkor kezdett ra ujra istenigazobol az eso, mi meg relative egesz enyhe egszakadasban tekerhettunk. Kiderult, hogy a 12 Euro valojaban 16, de ha szeretnenk sajat furdoszobat, akkor az plusz 3 Euro, ja es meg az ado az 1 Euro, az osszesen husz. Szamoltam, agyaltam, es ugy dontottam, hog meger 1500 Forintot, hogy rendesen tudjunk zuhanyozni, mosni, es ruhatszaritani. Ez persze utolag visszagonolva, mar nem annyira igaz, mert egy lyuk a furdoszoba, meg ugy egyatalan, az egesz szoba. Persze HD Ready LCD teve az azert muszaj egy Youth Hostelbe... Na mindegy, hat ez van, most itt ulok az asztalnal, lezuhanyoztunk, mindjart tiz ora, betoltuk a maradek pizzat, Viola mar alszik, a ruhak mindenfele felakasztva szaradnak, Szloveniat pedig felakasztottuk a fuggony melle szaradni. Mar a 1:200000-es kicsinyitesu, papir alapu kis Szloveniara gondolok. Ha nem ragasztom le a hajtasait otthon, mar felbomlott volna ezer apro torpeallamra a papirorszagom. De igy meg jo hogy egybe van, es lattam rajta az agyon allva, hogy Bovec innen mar csak 52km, igaz, kozben ott lesz majd 1611m-en a Vrisc hago, de ez mind hagyjan, csak ne essen az eso, akkor nem lesz baj.
Osszeszamoltam, kettonknek 43 Euroja maradt keszpenzben, ez nem sok, de meg epp eleg kifizetni a szallast. Aztan veszek majd fel kp-t, talan 90 eleg lesz mar Triesztig, majd most mar vadkempigezunk is talan nehanyat.
Szoval a mai egy kalandos nap volt, most megyek, irok meg haza sms-t (free wifi nincs... :( ), aztan szunya.

Elallt az eso vegre. Meg a nap is kisut neha, ennek nagyon kell orulni, talan meg kilatasunk is lesz a hagobol. Meg Kranjska Goraban vesztegelunk, pedig mar 11 ora. 8 korul keltunk, osszeramoltunk a szallodaban, lepakoltunk a bringakhoz, felmalhaztuk oket, majd fizettem. Tenyleg 40 Euro volt a szallasunk. Kicsit szemerkelt az eso, ezert visszavettuk a meg nedves dzsekiket. Epphogy esett, de esett. Megkerdeztem a recepciost, merre talalunk Merkatort, es bankautomatat. Nincsenek messze, es iranyban van a hago fele, ez remek. Odahajtottunk, vettem ki penzt, lelancoltuk a bringakat, es bementunk. A szokasos reggelit vettuk, plusz Violanak egy uveg olivabogyot, ez az agyik gyengeje. A masik az, hogy mire en is kiertem a kozertbol, o mar egy masik boltban volt, es ruhakat nezett... Ereztem, hogy baj lesz ebbol a textil diskontbol, tul kozel volt, es most tessek, kesz a baj. Viola majd fel orat bent volt, mar megint nem az utra koncentralt, persze nincs igazam, mert odahaza ilyen ruhak 10000-be kerulnek, es nem is kapni ilyen hosszut, raadasul itt meg csak 1 Euro. En viszont addig szetfagyok a vizes lastexben. Mert a szallason felvettem Viola tegnap szetazott lastexet, es cipojet (egy a meretunk), hogy megszaradjon rajtam. O pedig az en lastexemet, es a cipomet, mert ezek eddig zacsiban voltak, vagysi teljesen szarazak. Na mindegy, itt egy kicsit haragudtam Violara, hogy megint mi a feneert kell ruhat vasarolni, amikor nem ezert jottunk ide, megint nem arra koncentral, amire kene: az utra. En kozben osszepakoltam, es megreggeliztem, mialatt o vasarolt negy ruhadarabot 1-1 Euroert. Egy kis pluszteher a hagora... :) Persze en cipelem.
Most itt ulunk a Jasna-to partjan, ez kicsit feljebb van a varostol a hago fele. Gyonyoru a kilatas innen a hegyekre,

Atkeltunk a hagon, Bovec elott vagyunk 12km-el, es Ujhazi tyukhuslevest fozunk instant modraaaa!!! :))) Hol is kezdjem...? A hago kokemeny volt, de gyonyoru. Ahogy haladtunk, egyre jobb ido lett, jottek a kanyarok, szepen szamozva, macskakovezve, es jelezve a tengerszint feletti magassagukat, pontosan, ahogy  az interneten otthon olvastam. Az elso 911m-en volt, ezt vettem kiindulopontnak. Ezutan eloszor egy vendeglonel alltunk meg, a hazra az volt irva, hogy 1150m, de a kanyarok szerint meg 1100m-en se volt. En a kanyaroknak hittem. Viola bringajaert rengetegszer visszarohantam, vagy epp az enyemet dontottem neki valaminek, es eloszor az ovevel tekertem feljebb. Ebben elegge leizzadtam, foleg, mert mindig rohantam, hogy minnel kevesebbett kelljen tolnia, vagy szenvedosen, legkonnyebben tekernie Violanak. Volt, hogy lehagytam a megrakott bringaval csupasz, orszagutis bringasokat. Aztan rohanas lefele, fel a sajat gepre, es... ohh, ez meg nehezebb. Sokszor ki kellett allni a nyeregbol, es bizony nem sokon mult, hogy egyszer ketszer nekem is meg kellett allnom tolni. De nem adtam fel soha, egyszer se szalltam le tolni, vegig feltekertem a 49 kilos bringaval. Najo, valoszinu azota valamivel redukalodott a sulya, mar talan csak 45. Masodszor az orosz kapolnanal alltunk meg, pontosabban csak en, es nem is megalltam, hanem felrohantam lefotozni. Ez egy kis fa kapolna, lepcsok vezetnek fel hozza az uttol. Itt is talalkoztam magyarokkal, persze csak egy koszonommel jeleztem, hogy honfitars vagyok, mikor felrealltak nekem lefele menet a lepcson, ugyanis rohantam vissza a bringahoz. Ami megvolt meg, igy kuzdhettem tovabb felfele, hogy utolerjem Violat. A taj... Hat az valami eszmeletlen szep volt, komolyan, en nem nagyon tudok elkepzelni ennel szebb helyet kerekparozasra. De ugy egyatalan sem nagyon. Korbe hegyek, sziklak, morenak, hofoltok a tavolban, a kozelben pedig fenyvesek, kisebb mezok mindenfele magashegyi viragokkal... Az egesz nagyon pazar. Az ut minosege nehol eleg gyer volt, es nem is volt olyan szeles, mint vartam, de megsem volt ebbol semmi baj, pedig eleg sokan voltunk rajta. Sok kerekparos, megtobb motoros, es autosok is. Talan nem is ok voltak a legtobben. :) A kovetkezo piheno egy padnal volt, ilyen tablak mellett, melyek reszleteztek a hago tortenelmet, es egyeb erdekessegeket. Nemregiben elneveztek orosz utnak az utat, a sok ezer orosz hadifogoly emlekere, akik az utat anno epitettek/bovitettek. Hat ezert volt az orosz kapolna is. A pihenes utan - csoki, es napolyi ide vagy oda - majd szet szakadtam a folfeleben, nagyon meredek jott, azt hittem le kell szalnom, nagyon kemeny volt felhajtani az uton. Feltekertem egy-ket kanyart, majd letettem a bringat, es futni kezdtem vissza. Ezzel a meredekkel biztosan Viola is megszenved, meg ha tolja, akkor is. Feltekertem az o bringajaval is, meg tovabb, mint az enyemmel, letettem egy lankasabb szakasz elejen, majd vissza a sajatomhoz. Ezt tobbszor eljatszottam.
Valami temetohoz ertunk, egy fa tabla jelezte, hogy otven meter balra. Hat ez nem volt valami nagy szam, a temeto egy elkeritett reszben egy darab keresztet jelentett. Azert megalltunk itt pihenni az ut mellett. Mint kesobb kiderult, ez nem sokkal a masodik haz alatt volt. Innentol kicsit konnyebb dolgunk volt, mert voltak osvenyek egyenes ut a szerpentin kozott, amin le lehetett vagni. Az Violanak is jol jott, es nekem is, amikor rohantam vissza valamelyik bringaert. Innentol mar csak harom kanyar volt a hago, de itt a vegen is meg kellett szenvedni rendesen.
Fent a hagoban karbonvazas orszagutis hosok pihentek. Ooo, hat igy konnyu, 50 kilo az ember, a bringa 10 sincs, hat mi ebben a kihivas keremszepen? 130 kilos osszsullyal feljonni a hagoba, az mar valami... Bringasok kozott is van kulonbseg :) Hat meg a motorosok, az mar egy teljesen mas vilag... Keszitunk idozitovel egy gyozelmi kepet az  1611 meteres magassagot jelzo tablanal, bar Viola nem nagyon aszisztal hozza, de vegul azert sikerul. Ezutan atgurultunk a hago tuloldalara, ahonnan ra lehetett latni a kornyezo hegyekre del fele, azaz a Soca volgye fele. Itt volt egy betonplacc, ahol mindenki eloszeretettel fenykepeztette magat a hatterben a hegyekkel. Igazan nem is ertettuk oket azok utan, amin mi keresztul mentunk. Miert allnak oda nagy buszken a hegyek ele, amikor egy autoval, vagy busszal jottek fel?! Hiaba, teljesen elfajult a gondolkodasunk a sok kerekparozastol, mindenkinel jobban magunkenak erezzuk a hagot, es a vele jaro "csucs-feelin"-et. Feloltozunk, mert itt nagyon hideg van, es csipos szel fuj, lastexet, sapkat, es kesztyut veszek, Viola is magara kapja a piros dzsekiet, ezuttal a kapucniat a sisak ala veszi, igy tudja vegre hordani vele egyutt. Ezekben a harci diszekben mi is kiallunk a betonra, megkerek egy nemet nyugdijast, fenykepezzen le minket. Persze a kep teljes also fele a betonrol szol, de ezt mar megszoktam, nem is bosszankodok rajta, majd otthom megvagom, es orulok neki, hogy legalabb az eg nincs kiegve mogottunk.
Elindulunk lefele, pontosabban csak elindulnank, de Viola kitalaja, hogy itt nem mer felulni a bringara. Hala az egnek, rovid nogatas utan belatta, hogy ha tolni fogja vegig a lefeleben, a maradek 26 hajtukanyaron keresztul egeszen a Soca volgyeig, akkor holnap reggelre sem erunk le. Felult a nyeregre, es nagyon ovatosan, nagyon lassan es felosen, de elindult. Az o fekei nagyon popecen be vannak allitva, viszont az en fekpofaim meg az Athen tura elott lettek lecserelve, es azota igencsak elkoptak. Gyengen fekeznek, de meg igy is boven meg tudok veluk allni, 130 kilo ide vagy oda... Bar az elso fek igen furcsa hangot ad, egy ido utan gyanus is lesz, ezert megnezem. Osszekarcoltam a felnimet. Annyira megkopott a fekpofa, hogy most mar nem a gumi reszevel fekezek, hanem valami kemenyebb anyaggal, valoszinu valami femmel. Ez igy nem jo. Apropo, Athenrol jut eszembe, most mar ertem miert billegett annyira Bander cucca hatul. Pontosabban eddig is tudtam, de most mar en is ateltem. Annyi cuccomat kipakoltam a csomagom tetejere szaradni, hogy tul magasan lett a sulypontja az osszes csomagnak hatul. Az hagyjan, hogy ugy neztem ki, mint egy karacsonyfa (rovidnadrag, gatya, furdogatya, kesztyu, szandal kiteregetve) meg allandoan jobbra-balra borult a cucc, hiaba volt odapokozva. Es bar leesni nem esett le semmi, egy ido utan mar nagyon zavart ez, es meg kellett igazitanom hatul a cokmokot. Szoval igy gurultunk lefele, es vartuk, hogy mikor jon vegre az utolso, 50-edik hajtukanyar. Valahol a vege fele az egyik kanyarbol egy osveny vezetett egy szloven hegymaszo-iro-felfedezo ficko szobrahoz, ezt megneztuk, majd tultettuk magunkat az utolso nehany kanyaron is.
Egy nagy parkoloban megalltunk, Viola igenybe vette az ide kihelyezett toitoi-t, en pedig huztam egyet a hatso fekemen, ami meg nem vonyitott a kopastol, viszont gyengen fogott. Trentaban talaltunk egy helyet, ahol volt informacio, es internet, ide nem tertunk be rogton, hanem eloszor nyomtunk egy sor-kave duot szemben egy kocsmaban a nagy boldogsagra, hogy tulvagunk a Vrisc (ejtsd: Vrrsiccs) hagon. Meg is hatodtam a Lasko pivotol, es a hirtelen az egbol tamado napsutestol. Sajnos az eritokepernyo nemi gondot okozott a gepelesben, de azert adtam jelet haza. Es allitolag a magyzar szurkolok miatt Pekingbe uj szankciokat vezetnem be, mert belogunk a versenyszamokra. Ejnye-benye Bander... :)))
Miutan Viola is jelzett haza, tovabballtunk a leirhatatlan szinu Soca folyo menten. A nap tuzott, a taj ezen az oldalon is csodalos volt, es mi persze lefele gurultunk. Oromomben keszitettem egy videot a szaguldasrol, melyben Violat is meginterjuvoltam arrol, hogy milyen volt a hago. Kicsit kesobb lattunk egy fuggohidat a Soca felett, megalltunk, es kisetaltunk ra, idealis fenykepezohely volt, a mgottunk levo hegyeket sutotte a nap, lent pedig a folyo habzott a sziklak kozott az erdekes szinevel. Nem sokkal ezutan egy kempinget talaltunk, 7 Euro volt egy ejszaka egy embernek, de nem maradtunk itt, mert meg tovabb is volt egy kemping 3 kilometerre. Na es egy bolt is, ahol bevasaroltunk kicsit, es most itt vagyunk, ebben a masodik kempingben. Ez csak 6 Euro, tehat ketten osszesen 3000 Forintert alszunk itt, ami baratinak szamit, figyelembe veve, hogy micsoda pazar helyen vagunk. Egyebkent ez is olyan kemping, mint az ausztriai, alapvetoen egy panzio-etterem, de a mogotte levo mezon kempinget letesitettek, hiszen ehhez gyakorlatilag nem kell semmi, csak nehany csak es egy-egy zuhanyzo.
Itt allitottuk fel a satrunkat, es foztunk egy levest, es egy tesztat vacsora gyanant. Most fejezem be a masodik Lasko soromet, es a beszamolomat a mai napra. Kemeny volt a hago, de nagyon szep. Es erdekes, hogy ma Viola meg szivesen ment volna tovabb, en szorgalmaztam olyan 7 ora magassagaban, hogy most mar eleg lesz mara. Pedig Bovec ide mar csak 12 km